2014. december 31., szerda

2015 - BÚÉK

Újév, új célok, új fogadalmak.

Milyen a jelenlegi szokásrendszered? Benne vannak még az újévi: „Elsejétől megfogadom!” és a hasonló tartalmú mondataid? Ha visszagondolsz az előző évekre, megtudod számolni, hogy mennyi fogadalmadat tudtad betartani és végig csinálni?
Én szinte egyet sem! Elkezdtem és abbahagytam. Úgy éreztem, hogy akkora energiám van most ezen a napon, hogy holnaptól egy új kezdettel mindent megcsinálok! Majd meglátja mindenki, hogy nekem sikerül! Mert én képes vagyok rá!!! Aztán mégsem.
Amelyekkel elértem a várt eredményt, azok közül egyiket sem január elsején fogadtam meg.
Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem fontos az év első, vagy bármelyik napjához kötni azt, amit teljesíteni akarok. Ez is csak egy társadalmi szokásrendszer, aminek meg akar felelni az, aki követi ezt az újévi fogadalmas mizériát. Pedig felesleges! Csak egy jó adag negatív energiát adunk a tudatalattinknak azzal, ha feladjuk, és még mélyebben rögzül, hogy: "Na, ezt sem tudom végigcsinálni."
Mi lenne, ha most azt fogadnád meg, hogy mostantól semmit nem fogadok! Egyszerűen csak úgy élem és alakítom az életemet, ahogyan jó nekem. De mondhatod azt is, ha ragaszkodsz a fogadalmakhoz, hogy mostantól jóérzéssel élek minden nap!
Ezt viszont bármikor elkezdheted, mert a döntés az életed felett mindig a Te kezedben van. 2015. január 1-én is és akármelyik nap, akármelyik pillanatában.
A világon ez a legjobb "fogadalom"! :)

2015-ben a döntéseid könnyítéséhez adok az írásaimon keresztül pozitív megerősítéseket.
Éljünk együtt jókedvűen 2015-ben is!

BÚÉK!

Visszatekintve a 2014. évem jó dolgaira - címszavakban
  • önfejlesztés újabb lépcsőfokai
  • Esszencia szeminárium – alapkurzus
  • coachokodás-trénerkedés - sok-sok munka :) 
  • kreatív klubvezetés
  • jógázás – meditálás - kundalíni jóga Mónikával
  • NIA Technik tánc - Henivel
  • Debreceni Coach Club létrehozása – alapító tag
  • Képviselő-testületi tag a falumban (5 évre újraválasztva)
  • az utolsó településfejlesztési (kékedi) projektem lezárása
  • 12 fejlesztőkönyv elolvasása, önképzések
  • új weboldalam létrehozása
  • személyes marketingem elindítása
  • debreceni lakásbérlés és rendszeres itt tartózkodás
  • új kapcsolatalakítások
  • sok-sok aktív program a munkatársaimmal
  • fogászati beavatkozások kezdete
  • wellnes és szaunabérlet
  • fotózás profi fotóssal
  • pénzügyi intelligenciám tudatos fejlődése
  • tartalékszámla nyitása 
  • tartozásaim 30%-ának visszafizetése
  • 25. házassági évforduló
  • első közös nyaralás - tengerparton J
  • vízitúrázások, utazások
  • ruhatárbővítések
  • pandamaci - új süti
  • kártyajóslás - tényleg úgy lett 
  • 2 új kiscica – már srácok!
  • sok-sok ÉNIDŐ!
Köszönöm 2014! 

2014. december 29., hétfő

Az új kezdet!

Örömmel tudatom Veled, kedves blogolvasó, hogy: 
VÉGRE MEGTALÁLTAM!

Négy éves keresgélés és belső önismereti kutatómunka után elérkeztem arra a pontra, hogy tudom, mert érzem, hogy mi az ÉLETFELADATOM! 
"Embereknek segíteni saját élettapasztalataim és megszerzett tudásom átadásával könnyebben, boldogabban és sikeresebben élni az életüket." 
Annyira megerősödött bennem ez a feladat, hogy a 2015. évtől ezt helyezem a fókuszba. Ezt látom magam előtt, erre építem jövőbeni terveimet, e köré szervezem a tennivalóimat és ekként élem tovább az életemet. Vagyis, élem úgy, mint eddig, de a tudatosság mára már 100%-osan jelen van minden pillanatomban, mert igazi "boldogság és siker" jár vele egy cipőben. Erre is megtanítottam magamat, úgy, mint annyi minden másra, amit soha, senki nem tanított meg nekem, és tudom, hogy sok-sok embernek sem.
Ez az egyik kulcsfontosságú felismerésem az elmúlt időszakban: 
A boldog és sikeres élet az tanulható!!! 
De még mennyire, hogy tanulható! Bár ezt nagyon kevesen tudják, mert valami miatt senki nem hívta erre fel a figyelmét generációkon keresztül senkinek sem. Így nincsenek benne a családok nevelési rendszerében, nem kapjuk a szülőktől, nem kapjuk az iskoláinktól és még a társadalmunk sem fordít rá semmilyen figyelmet.
Erre mi, saját magunk kell, hogy megtanítsuk magunkat, és ezt majd tovább tudjuk adni a neveléseinkkel a gyerekeinknek, unokáinknak. Aztán szép lassan, néhány generáció múlva már könnyű lesz ez a nagyszerű élet mindenkinek, aki így nevelkedik.
Szóval ekörül a téma körül alakult bennem az a küldetéstudat, hogy elkezdem a magam példáján keresztül megmutatni azoknak, akik keresik a könnyebben élés lehetőségét.
Nem tanítani akarok. Sokkal inkább csak információkat akarok továbbítani arról, amit én magam is csináltam, ami csinálok most is, és amit ezután teszek majd. Láttatni akarom azt a változást, ami velem a valóságban történik. 
Mindehhez különböző módszereket akarok felhasználni, hogy minél több emberhez jusson el az, amit képviselek. Hogy minél több ember kapjon általuk valamilyen iránymutatást az élete könnyebbé tételéhez.
Ezek a módszerek pedig: intenzív blogolás (online naplóként vezetve), tréningek, csoportos beszélgetések, előadások. Ezeket az elmúlt időszakban leteszteltem, szeretem vagy nem szeretem csinálni, közben figyeltem magamat és nagyszerűen érzem magam mindegyik tevékenységben. Már tudatosan nem csinálok olyan dolgokat, amiket nem szeretek! Erről ÉS SOK MINDEN MÁSRÓL majd írni fogok bővebben is…

Tarts velem, ha úgy érzed, hogy adnak valami pluszt számodra az írásaim.

Azt pedig külön megköszönöm, ha azt, ami tetszik, továbbadod az ismerőseidnek is, hogy minél több emberhez eljusson az, ami jó és hasznos!

Kövesd Facebook oldalamat is, ahol inspiráló történéseket, idézeteket oszthatsz meg ismerőseiddel!

2014. október 18., szombat

Jelek fogadása

Hogyan küldi az Univerzum, és hogyan tudjuk fogadni a jeleket? 
Most egy nagyon friss tapasztalást osztok meg itt a blogomban. Talán hasznos lesz. 

Tudom, hogy a célok kitűzésének mekkora értéke és ereje van az életemben. Tudom azt is magamról, hogy szeretem teljesen körülbiztosítani magamat azokon a területeken, amelyeken még nem vagyok eléggé magabiztos. Ez a körülbiztosítás például az, hogy elmentem az elmúlt hónapokban több sikertréningre, megnézni, hogy a profik hogyan csinálják. Ezt úgy is mondhatom, hogy tanulok, fejlődök, ami teljesen rendjén van.

A mostani példa pedig a következő: 
Elhatároztam, hogy előadást fogok majd tartani a TEDx-en, aminek egyik lépcsőfoka a TEDxNagyerdő 2015 lesz. Ma van a 2014-es program és én beregisztráltam, hogy megnézzem élesben, hogy milyenek az előadók, milyen a felkészültségük, mennyire profik, bakiznak vagy nem? Olyan kérdésekre keresem a választ, amelyek bennem még most is bizonytalanságot okoznak. Pedig marhára magabiztosnak és határozott célkövetőnek tart a környezetem. És én is magamat egyre jobban :)
Valami miatt azonban nem utaltam át a részvételi díjat, gondoltam majd a helyszínen fizetem, ha megyek. (Első jel - miért nem utaltam? Pedig mindig mindent előre kifizetek!) Tegnap fel is hívott az egyik szervező ismerősöm, hogy itt leszek-e, mert látja a regisztrálást, de nem lát befizetést. Megerősítettem, hogy igen itt leszek, mert csak a TEDx miatt és az 5 órai NIA-technik miatt utazom most, péntek délután Debrecenbe. 
Ma, szombat  hajnalban azonban arra ébredtem, hogy óriási hascsikarás után kezdetét vette egy extrahasmenés. Tegnap délután ettem egy krémes sütit, gondoltam, valószínű, hogy az az okozó, de ez csak feltételezés, mert nagyon finom íze volt a sütinek. Megbízhatóan jó minőségű alapanyagokkal dolgoznak a cukrászdában, régóta eszek itt sütit. Eddig erre a sütire fogtam. (Második jel - egyáltalán nem emlékszem vissza, hogy mikor volt utoljára ilyen hasmenésem. Nem hogy ilyen, de egyáltalán semmilyen nem szokott lenni. Vajon miért éppen most?) 
Ma 14 órakor kezdődött a rendezvény, és én fél 1-kor küldtem egy sms-t Csabi barátomnak (együtt végeztünk a coach képzésen, és azóta jó barátok lettünk), hogy nem megyek, mert ... így nem merem bevállalni a TEDx-et. Csabi visszahívott és az a néhány mondat, amit telefonba mondott, na az volt a 3. jel.

Ezek a gondolatok kezdtek el felerősödni bennem:
Miért is alakul így a napom, hogy ne menjek? Mindennek oka van, és nincsenek véletlenek. Miért akarom megmutatni magamat? Miért akarom annyira átadni másoknak, hogy egyszerű vidéki nőből is lehet sikeres ember? Készen vagyok már vagy még hosszú út áll előttem, hogy ez tényleg simán menjen?  
A falumban a múlt héten nagyon magas szavazatszámmal képviselőnek választottak. Az ott élőknek példa kezd lenni az életem. Már nem úgy vagyok "kakukktojás", mint ezelőtt 15-20 évvel. Kedvelnek, szeretnek velem beszélgetni, szeretnek a közelembe lenni, erőt merítenek az optimizmusomból a jókedvűségemből. 

Csabi ezzel a remek coachkérdéssel rávilágított: 
"A faludban élő emberekhez kifog visszamenni és megmutatni nekik, hogyan kell?"

Még dolgom van a falumban! Ott még nem vagyok kész! Én pedig nem siettetem, mert így is olyan szépen alakul minden körülöttem. Csak figyelni kell a jeleket! A jeleket, ami vagy hasmenés formájában, vagy egy telefonbeszélgetésben mutatkozik meg. 

Érdekesség, a telefonbeszélgetés után megállt a hasmenés, és 5 órára teljesen jól éreztem magam, mert ekkor kezdődött a NIA-Technik tánc, amire nagyon akartam menni. Már alig vártam, hogy Heni újra Debrecenben legyen és táncolhassak vele. Extra energiát kaptam tőle! :)

Szóval nem a süti hibája volt az a jel, amit az ego-m a sütire fogott.  :) Más volt az oka!
Tanulni kell a jelek észrevételét is.

2014. augusztus 29., péntek

Összeállt!

,,Bízz abban, hogy van tökéletes időzítés, ami téged támogat, téged erősít, mert azt akarja, hogy el tudd viselni azt, ami rád vár." 

Oravecz Nóra

Időre van szükség ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön. És ez az idő az én esetemben nem passzívan eltöltött idő, hanem saját magam megfigyelésének időszaka volt. Túl sok információt engedtem magamba rövid időn belül, amit fel kellett dolgoznom.
Újra meg kellett vizsgálnom az értékrendemet, és a fókuszt több hónapon át egy területen kellett tartanom, ami a családom és a párkapcsolatom volt. Ebben az időszakban ez a fókusz felülírta az eddig fontosabb életterületeket, mint például a munka-karrier, mert így tudtam magam számára biztosítani a jó érzetet.
Belső megismerésem útján mélyebb területekre érkeztem, és ezeknek az új tapasztalásoknak a megélése is időt igényelt. 
  • Májusban részt vettem az Esszencia Szeminárium három napos alapkurzusán. 
  • Furcsa állapotba került a jobboldali fejrészem, és egy természetgyógyász kezelése új dimenziókat nyitott meg bennem. Új fogalmakkal bővültem: fénymunkások, indigók.
  • Júliusban megismertem a kundalini jógát egy két napos programon.
  • ... és még sorolhatnám az apró történéseket, amelyek csak pumpálták belém az információkat, a tapasztalásokat. 

Az összezavarodáskor az egyik legjobb módszer a nyugalmi állapot. Amikor csak hagyjuk az életet áramolni, és hagyjuk sodorni magunkat az árral. Ezt olvasom a fejlesztő könyvekben, ezt hallom a nagy tanítóktól, de nekem, aki mindig nyüzsgésben élek nem egyszerű tudatosan leállni.

Pedig most leálltam, pontosabban leállítottam magamat. 

Félre ne értsd, nem itthon punnyadtam. Munkám az volt folyamatosan, csak nem mentem utána, hanem hagytam, hogy megtaláljanak. Válogattam, és olyan munkákat csináltam csak, amelyek jó érzéssel töltöttek el. Tréningfelkéréseim darabszámát beállítottam és nem vállaltam többet, főállásomban egyre több szabadidős programban vettem részt. Megnöveltem az "énidőmet", gyakrabban látogattam meg a szüleimet, és egyre több minőségi időt töltöttem el a Párommal: nyaraltunk, hosszú hétvégéztünk, pihentünk, együtt voltunk. Leálltam a tervezéssel, szervezéssel és magam megfigyelését tettem a középpontba. Meditálva, jógázva, cicákat simogatva sok-sok minden lecsendesedett és letisztult bennem.
Erről a folyamatról tudom, hogy fogok még jó pár blogbejegyzést írni, mert most már tudom, hogy mit is írjak, hogy hogyan is fogalmazzam meg, hogy mikor, mi volt bennem és miért? Amíg benne voltam ezeket nem tudtam volna leírni!

Ami pedig most van újra! 
Három hete kitisztult bennem sok minden. Újra nekilendültem, és újra magabiztos lettem. Visszakanyarodtam oda, ahol tavaly nyár végén voltam, de szükségem volt erre az egy év tapasztalásra ahhoz, hogy összeálljon benne az előttem álló tennivalók sorozata. Tavaly még csak az volt bennem, hogy S-coach, azaz S = Siker / Success ,,Sikeresen az élet minden területén!" mottóval.
De nem volt meg hozzá a pontos kép, hogy ezt hogyan.

Most már meg van! Kellett hozzá egy év! 

Részleteket a weboldalamon találsz, ezt alkottam meg a magam számára! Kezdődhet a proaktív munka! :) :) :)
www.hornyakeva.com   és a hozzá tartozó Facebook oldalam

Lájkold és oszd meg, ha tetszik! Köszi! :)

2014. június 6., péntek

Aktívált STOP! tábla

Még tavaly októberben elkezdtem egy önálló weboldal szerkesztésén dolgozni, mert tudom, hogy fontos a tervezett munkám szempontjából, de valahogy folyamatosan tolódott a készítése. Több ingyenes webszerkesztővel próbálkoztam, de valahogy egyik sem nyerte el a tetszésemet. Dolgoztam velük jó pár órát, aztán valami hibát mindig találtam. De ezek a hibák olyan apróságok voltak, hogy nem lehetett sorkizártra állítani a szöveget, és nekem az nem tetszik, ha a sorok vége olyan sallangos. Vagy zavaró volt a reklámboxok nagysága és formája. Vagy oldalról lapozó menüváltást szerettem volna, de nem tudta azt produkálni a szerkesztő program stb-stb. 
A menüpontok szövegével már novemberre teljesen elkészültem, és halogatva kerestem a megfelelő programot. Volt, amikor 2-3 hétig sem tettem semmit, és nem igazán értettem magamat, hogyha tudom, hogy fontos, akkor miért nem csinálom? 
Aztán januárban rátaláltam a keresett webszerkesztőmre, egy számomra nagyon szimpatikus weboldalon: http://mihuczkata.wix.com/lifecoaching . Facebookon megszólítottam Katát, akivel azóta is remek online kapcsolatunk van, és elkezdtem szerkeszteni az angol nyelvű WIX programmal a saját weblapomat. Nem vagyok egy nagy angolos, úgyhogy fordító programmal értelmeztem az utasításokat, de lelkesen csináltam, mert tetszett, és minden meg van benne, ami kielégíti a már tudatosan csökkentett maximalizmusomat is :)

Februárra kész is lett, de valami miatt mégsem aktiváltam. Nézegettem más szakmai honlapokat, kerestem magamban, hogy mennyire kell, hogy a weblapom csak a szakmai dolgaimról szóljon, mennyire engedjek bele magánéleti részeket, jó ez így, ahogy van? Mindig elbizonytalanodtam. Megmutattam ismerőseimnek, kértem, hogy véleményezzék,  jöttek a megerősítő visszajelzések, gratulációk az önálló „alkotásomhoz”, de még ezek a pozitív vélemények sem billentették át bennem azt, hogy EZ AZ! Mehet a nyilvánosságra! 
Újabb bizonytalanság: visszatért a halogatásom? Tudom, hogy ez ellen a legjobb módszer a cselekvés, MOST! Tettem a dolgom, és áprilisban aktiváltam az elkészült weboldalt, dominnevet és tárhelyet vettem - most már tudom, hogy melyik mit jelent :) Tátátátáááám!  http://www.hornyakeva.com/
De még mindig nem reklámozom, csak néhány coach ügyfelem tud róla.

MI EZ? Mire várok még? A megérzéseim folyamatosan azt diktálják, hogy VÁRJ! De mire? Tudom, hogy mindennek oka van. Annak is, hogy várnom kell.
Nektek most megmutatom, és azért osztottam Veletek meg ezt ilyen részletesen, mert érdekes ez a folyamat, és én magam is kíváncsi vagyok rá, hogy merre terelődik az utam ezzel a STOP! táblával.
 

2014. június 4., szerda

Belső folyamatom

"Arra van szükséged, hogy tovább keresd önmagad, mindennap egy kicsit fedezz fel belőle."
                                                                                                                                          Richard Bach

Rájöttem arra, hogy ha egyszer az önismereti útra tévedünk, nem lehet kilépni belőle. Legalábbis ez a saját tapasztalatom. Néhány éve kezdtem azzal, hogy egy igény támadt bennem arra, hogy felfedezzem igazi belső lényemet, hogy megtaláljam az életem értelmét, és ne csak úgy sodródjak a hétköznapokban. Aztán ahogyan ismerkedek magammal, ahogyan erősítgetem magamat egyre inkább azt érzem, hogy még most is csak a felszínen mozgok. Egyre több információ birtokába kerültem az elmúlt hónapokban, ami teljesen összezavart. Egy ilyen zavarodottságot már az ősszel is éreztem, és most már tudom, hogy ez egy folyamatként működik bennem:
  • Információsokaság (könyvek, előadások, blogok, személyes beszélgetések).
  • Érzések, kapcsolódási pontok magamban.
  • Felfedezés: nekem mivel van dolgom, bennem mi van a megszerzett infókból.
  • Tudatosítás: IGEN! Azt érzem, hogy ez van közel hozzám! Ezt megerősítik a meditációimon kapott érzéseim, a folyamatosan csendesen és szelíden visszatérő gondolataim, amelyek mindig jó érzéssel töltenek el. 
  • Letisztulás: időt kell adnom magamnak, hogy erősödjön bennem az új irány. Ismerkednem kell a változásokkal. Tudom azt is magamról, hogy lassan, lépésenként tágítom a komfortzónámat, így  a változásoktól is jól érzem magamat. Nem zúdítom magamra, így nem okoz frusztrációt. Nekem ez fontos!
  • Cselekedet: Most már tudom, hogy követnem kell a megérzéseimet! És sikerült elérni, hogy ma már szinte mindent a megérzéseim szerint teszek. Minden jól alakul körülöttem, amit eszerint teszek! Ez egy nagyszerű tapasztalás! Szeretek változni, szeretem megélni a változásaimat! :)
Nálam ez így működik. És nálad?

2014. június 1., vasárnap

Költözés

Tudatosan tágítom a komfortzónámat, úgyhogy eljött az ideje, hogy egy belvárosi lakást béreljek Debrecen központjában, amit saját magamnak fizetek és tartok fenn. Olyan lakást kerestem, amiben a coaching üléseket is tudok tartani, mert az eddig használt lakás túlságosan a város szélén volt, nehezen tudták a coach ügyfelek megközelíteni. És sikerült!
Egy társasház első emeleti lakása,  félig bútorozott, 35 m2-es minigarzon, konyhasarok, nappalirész és egy fürdő. Belső udvara van, ahol parkolhatok az autóval, és gyalog meg tudok közelíteni minden fontos központi helyet. Nem kell parkolójegyekért több ezer forintot kiadnom havonta.
Nagyon megkedveltem, és remekül érzem benne magamat. Vettem néhány kiegészítő bútort, asztalkákat, polcot, állólámpát, fotelt, és a nagy önállóságomban én cipeltem mindent fel az emeletre, én szereltem össze, én pakolásztam egyedül mindent a helyére. Mit mondjak! Büszke vagyok magamra, és élvezem az önállóságomat. Tudom, hogy én akartam azt, hogy így legyen és örömmel teremtem meg magam körül azokat a feltételeket, amelyekre szükségem van és lesz. 


2014. április 11., péntek

Letisztulás

Tavaly októbertől egy visszahúzódási szakaszba kerültem. Bár pontosítok, tudatosan ebbe a szakaszba helyeztem magamat, mert szükségem volt arra, hogy letisztuljanak bennem a ,,merre tovább?" dolgok.
Tudtam, hogy ez a coachos terület megköveteli, hogy megfelelő szakmaiság és tapasztalat legyen a munkámban, ahhoz pedig meg kellett vizsgálnom, hogy miben vagyok jó, ki is lesz az igazi célcsoportom, akiknek szolgáltatást nyújtok majd. 
Három területen éreztem az erőmet, mert tapasztalataim vannak ezeken a területeken, ismerem az ittlévő emberek problémáit és jó érzékem van a kezelésükhöz.
A három célcsoportos terület:
  1. fiatalok
  2. kormányzati és civil szektorok vezetői
  3. nők 
Ezeknek a területnek a káosza volt bennem, pontosabban azt volt nehéz és időigényes megtalálni, hogy a három terület közül melyikre kerüljön a fókusz. 

Segített "A változás TE magad légy" c. könyv, ami gyakorlatok segítségével irányított:
  • Hogyan vegyem számba legbelső értékeimet, elveimet?
  • Hogyan alakítsak ki egy átfogó jövőképet magam számára?
  • Mi is a valódi küldetésem?
  • Hogyan teremtsek összhangot a küldetésem, a személyes és családi szerepeim, az emberi kapcsolataim és a munkám között?
Nekem ezek a gyakorlatok segítettek a tisztázásban. Ami pedig fennmaradt a hármas listán: a NŐK!

Mostantól ezen van a fókusz, e köré tervezem a munkáimat, erre a területre helyezem  a legtöbb figyelmet.

2014. április 9., szerda

Merre tovább?

Januárban és februárban még intenzív egyéni coacholásokat tartottam, de rá kellett, hogy jöjjek, hogy csak ebből, tényleg nem lehet megélni. Egyre erősödtek bennem az érzések, hogy a csoportos coaching talán pénzügyileg is eredményesebb, de arról még nagyon kevés az információm, hogy hogyan is kell azt csinálni.
Egyik meditációm során beugrott a trénerkedés. Egy pillanatra láttam magamat trénerként, és ez nyomot hagyott bennem. Azt már megfigyeltem magamon és megtanultam, hogy ami visszatérően foglalkoztat gondolatban, és jó érzéseim vannak vele kapcsolatban, azzal van igazán tennivalóm. Ez a trénerkedés pedig azóta, mióta felvillant folyamatosan előttem lebegett.
De mi van akkor, ha az embernek nincs ilyen végzettsége? 
Kell-e mindenhez végzettség?
Attól vagyok jó egy területen, ha meg van a papírom róla, mondjuk egy OKJ-s bizonyítvány, vagy egy 80-100-120 órás képzési tanúsítvány?
Éreztem, hogy nem a papír a lényeg, de mégis bizonytalan voltam ebben. Úgy erősítettem meg magamat, hogy megkérdeztem néhány tréner ismerősömet, hogy nekik van-e tréneri végzettségük, és négyből háromnak nem volt (őszinte, bizalmas beszélgetés volt). Akinek pedig volt, az nem volt aktív a tréneri területen. Akkor kell-e a papír?
Úgy gondoltam, megvizsgálom magamat e téren!
Milyen erősségeim vannak, amit ezen a területen használni tudok?
  • tapasztalati úton szereztem meg a csoporttal való foglalkozás képességét;
  • tudok és merek (!) csoportoknak előadni, aránylag jól kommunikálok;
  • jól tudok csoporttal együtt célokat kitűzni, feladatokat meghatározni;
  • tudom a csoport tagjait motiválni, aktívan részt vetetni velük a meghatározott folyamatban;
  • hatással vagyok rájuk, a személyiségemet könnyen elfogadják;
  • optimista életszemléletem, pozitív attitűdöm miatt jól érzik magukat velem;
  • képes vagyok irányítani, koordinálni rövid és hosszútávon is... 
Ezeket a tapasztalatokat 12 éves civil szervezeteken belüli munkáim során szereztem, úgyhogy most hálás vagyok azért, mert a több éves önként végzett társadalmi munkám ezt is eredményezte számomra. Ez megint csak rámutat arra, hogy minden történésnek oka van, még ha akkor, ott abban a helyzetben nem is tudjuk, hogy mi azaz ok, de később visszatekinthetünk rá.
Összeszedve az erősségeimet magabiztosabbá váltam és előttem volt a három ismerősöm, akik remek trénerek, és egyáltalán nem foglalkoztatja őket a végzettség hiánya. Akkor miért ne vállalhatnám fel én is, hogy trénerkedni akarok?!
Ezen a területen egy jó szakember attól jó, hogy jó kompetenciái vannak, jól csinálja azt, amit, jók az eredményei és jól érzi magát benne. A szakmai elméleti tudást néhány szakkönyvből meg lehet szerezni, én pedig amúgy is szeretek autodidakta módon tanulni.  :)

Amikor ezt letisztáztam magamban! Irány a trénerkedés! :)
Beszereztem egy trénerképzős szakkönyvet, és még el sem kezdtem olvasni, hihetetlen mi történt.
Néhány napon belül felhívott egy nő, akivel kb. 8 éve volt 1-2 találkozásunk, mert a falunkban építette az akkori barátja a mikrohullámú internetet, és én voltam a falun belül a kapcsolattartójuk. Bemutatkozáson kívül tényleg semmi nem volt köztünk, de most, 8 év után ez a nő felhívott, mert segítséget kért tőlem. Még az arcát sem tudtam felidézni, annyira röpke volt a találkozásunk.

A falun belül van egy csomagolóüzem, ahol két műszakban dolgoznak az emberek, és a cég, ahol most ő dolgozik egy 15 részből álló tréningsorozatot indít nekik február elejétől június közepéig. Ehhez felsőfokú végzettségű trénereket keresnek, ha lehet falun belül, de ha nincs tréner, akkor pedagógusi végzettség is megfelel nekik, csak legyen tréneri tapasztalata. 
Mondanom sem kell, a falun belüli pedagógusok közül senki nem vállalta, így én, az óvodapedagógusi diplomámmal és a civilszervezetes csoportos tapasztalatommal bevállaltam 7 tréninget, ami ráadásul duplázódik, mert két műszakban 15-15 fő részére kell megtartani a tréningeket, természetesen előre megkapott tananyag szerint. Helyszíne pedig az a közösségi ház, aminek a felső szintjén van a főállásom irodája.
Ekkora lehetőség!!!!
Itt van! Élesben gyakorolhatom a trénerkedést. Megtapasztalhatom, hogyan kell egy 15 fős csoportot koordinálni, hogyan kell mozgatni, hogyan kell információkat átadni, mindenki számára érthetően kommunikálni, hogyan kell a passzív embereket bevonni, konfliktusokat, érzelmeket, indulatokat kezelni ...
Óriási tapasztalási lehetőséget tett elém szinte tálcán az élet!

KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM!

ÍGY IS LEHET MUNKÁT TEREMTENI!

2014. január 5., vasárnap

Saját védelmi pajzs



,,Az önmagaddal kapcsolatos negatív érzések végzik a legnagyobb rombolást az életedben, hiszen minden más érzésednél erősebbek. Bárhová mész, bármit csinálsz, magaddal viszed ezeket a negatív érzéseket; minden pillanatodat átszínezik, és mindent bepiszkolnak, amihez hozzáérsz. Olyanok, akár a mágnes: még több elégedetlenséget és csalódottságot vonzanak magukhoz minden dologgal kapcsolatban, amibe csak belefogsz. Ha viszont hálás vagy azért, aki vagy, csak olyan körülményeket fogsz az életedbe vonzani, amelyek hatására még jobban érzed majd magad a bőrödben."
Rhonda Byrne

Előző bejegyzésemben Designetta hozzászólására egy kicsit bővebb válasz fogalmazódott meg bennem, a negatív gondolkodású emberek jelenlétének problémájával kapcsolatosan.
Valóban meg tudja bénítani a gondolkodásunkat az, ha az időnk jelentős részét negatív gondolkodású emberek között töltjük, mondjuk egy munkahelyen napi 8 órát, ahol jellemző a kollégák folyamatos pesszimista megnyilvánulása, panaszáradata. Ha ilyen közegben élünk, előbb utóbb magunk is ilyenné válunk. Bár a folyamatnak van egy lappangási ideje, és az összeszedett negatívumokat akár évek múlva veszi majd észre valaki más rajtad, hogy Te is olyan lettél. Ahogy Designetta is mondja, ezeket az embereket lehet sajnálni, de mindenki a maga életéért felel, mindenki a maga helyzetét tudja jobbá tenni. Ez az ő felelősségük, a Te életed, a Te gondolkodásod pedig a Tiéd.
A legjobb stratégia, ha tudatosan kerülöd a negatív helyzeteket, és különösen a negatív embereket, akik örökké csak panaszkodnak, akik mindig mindent kritizálnak.  Ha nem tudod elkerülni, akkor javaslom, hogy építs ki egy saját védelmi pajzsot erre a problémára. Nekem ez bevált.

Két évtizede leginkább negatívan gondolkodó emberek közt élem a hétköznapokat, és ezalatt az idő alatt több jól bevált stratégiát dolgoztam ki a magam számára, és használom hol az egyiket, hol a másikat. Helyzettől, létszámtól és ismeretségtől függ, hogy mikor melyiket alkalmazom.

Néhány tipp
  • Először is, tudatosan kerüld azokat a csoportosulásokat, ahol tudod, hogy újra és újra miről megy majd a beszélgetés: mások szekálása, a rendszer, az állam, a főnök, a szomszéd (stb.) szidása, hibáztatása mindenért, a hétköznapi apróságok eltorzított felnagyítása stb. Ha nem tudod kikerülni, akkor rövidítsd le a velük töltött időt.
  • Vizsgáld meg, hogy milyen helyzetben vagy, és mennyi időt töltesz ezekkel az emberekkel. Tervezd meg fejben előre, hogy hogyan fogod véghezvinni azt, hogy elérd a célodat. A célod pedig most az, hogy minél kevesebbet tölts el a negatív gondolkodású emberek társaságában, és az minél kevésbé húzzon téged negatív irányba.
  • Ha olyan lépést tervezel, aminek a következménye rád nézve nehezen elviselhető, akkor fejben készítsd fel magadat erre. Ha tudod, hogy mi várható, akkor könnyebb kibírni a lépéseid miatt kialakuló negatív véleményeket. Bár, ha erős az önbecsülésed, akkor ezzel alapból nem fogsz foglalkozni, de ha nem az, akkor sérteni fognak a hátad mögötti összesúgások, érdekes szituációk, például elhallgatnak, vagy szétoszlanak, ha megjelensz, vagy számíthatsz kiközösítésre is. Ezt fel kell dolgoznod, és ezzel neked lesz dolgod magadban.
  • Fordítsd a magad hasznára ezeket a helyzeteket, megismerhetsz különböző személyiségtípusokat, élethelyzeteket, beleláthatsz más emberek különböző problémáiba, és magadban kidolgozhatsz más megoldásokat, Te, hogyan csinálnád? Ezekkel fejlesztheted saját magadat is.
Egy konkrét saját példa
Munkahelyi közeg, egy irodában dolgozunk hárman, de a reggeli- és kávészünetben a többi irodában dolgozók is egy helyiségben töltenek el 20-30 percet, ilyenkor 6-8 ember is együtt van. Indul a pletyizés, persze nem a jó dolgok kiemelésével, sokkal inkább rendszerint az irigység, a rosszindulat dominál. Kezdetben ez felháborított, főleg amikor egymást beszélték ki a kollégák, és utána mosolyogva ültek vissza az asztalukhoz a néhány perce még a háta mögött szekált kollégával szemben. Na, ez volt a hányingerkeltő faktor bennem :(
Amikor szóvá tettem, mert ez a fajta kommunikáció sértette az értékrendemet, akkor megkezdődött a kiközösítés. Rendszerint magamra maradtam a problémámmal, és én ittam meg a levét. Aztán megtanultam, hogy védje meg mindenki saját magát, álljon ki mindenki saját magáért! Ez bevált. Elkezdtem nem beleszólni, inkább csak meghallgatni a pletykás részeket. Tudatosan figyelni kezdtem a kollégákat, ki mennyire negatív, ki mennyire rosszindulatú, ki az, aki csak bólogat a másik megszólalásait helyeselve, ki az, aki rögtön továbbmondja a hallottakat másoknak stb.
A magam hasznára kezdtem fordítani ezt a problémát, és ez a folyamat számomra fokozta az emberismeretemet, képet kaptam a csoportok működéséről, az emberek egymáshoz való viszonyáról stb.  Ezzel átirányítottam a figyelmemet egy olyan területre, aminek a jelenlegi coach-os munkámban nagy hasznát veszem. Persze ezt akkor még nem tudtam, hogy ez milyen érték lesz majd a számomra, akkor csak kerestem a lehetőséget, hogy hogyan csökkenthetem magamban a frusztrációt a negatív emberek közege miatt.
Persze nem kukaként voltam jelen, néha én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe, nyugodt, mosolygós arccal próbáltam inkább a jó oldalát keresni a beszélt problémának. Gyakran cáfoltak, de egy idő után tudták, hogy én ezt a gondolkodásmódot képviselem, a jókedvemet pedig elkezdték irigyelni. Én lettem az optimista munkatárs :)

Ha egyszemélyes beszélgetésed van egy negatív gondolkodású emberrel, akiben beindul a panaszáradat, akkor is egyszerű a helyzet. Ha közeli ismerősöd, akinek még segítenél is (ha engedné), akkor hallgasd egy ideig, majd az adott pillanatban tegyél fel neki néhány olyan kérdést, amelyekkel átvezeted a beszélgetéseteket a ,,nyavalygása” megoldására. 
Ilyeneket:
- És Te jól érzed magadat ebben a helyzetben? NEM
- Akarsz ezen változtatni? IGEN
- És mit tettél eddig, hogy ez változzon? SEMMIT
- Akkor tegyél!!!! DE HÁT NEM TUDOK!
- Mindenki tud, ha akar! :) Te is! Mert okos vagy, erős és merész! Próbáld meg! KÖNNYŰ AZT MONDANI!
- Én csinálom, és remekül vagyok! Semmi problémám nincs, ha van, könnyen megoldom!

Optimális esetben visszakérdez, hogy:  ,,Mert te hogy csinálod?” és rávilágíthatsz a számodra fontos területekre, a pozitív hozzáállásra, a gondolkodásmód, az életszemlélet megváltoztatására stb.
De legtöbbször nem akarja bevállalni a Te okoskodásodat, nehogy már Te mond meg neki a TUTI-t, és rövidre zárja a beszélgetést. 
Neked azt is tudnod kell, hogy ez azért van, mert védi magát, a maga világát, mert az ,,énvédőmechanizmus” mindenkiben dolgozik. Nem tehetsz semmit, csak sajnálhatod csendben, magadban, és örülj, hogy Te nem így gondolkodsz!
Ezekkel a kérdésekkel elgondolkodtatod egy kicsit, aztán már el is köszönhetsz, mehetsz tovább. Legközelebb valószínű, hogy nem fog elkezdeni bombázni a felnagyított problémáival. 

További tipp
  • A reggeli napkezdet ápolásnál gondolatban fókuszálj egy fél percet arra, hogy: ,,Ma, ha negatív emberekkel találkozom, észreveszem azokat a pontokat, amelyeket pozitívummá alakíthatok. Ez jó érzést kelt majd bennem is, és másoknak is segítek vele.”
  • Erősítsd magadban a HÁLA érzetedet. Legyél hálás azért, hogy Te nem tartozol gondolkodásilag ezek közé az emberek közé.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...