2013. május 22., szerda

És történnek a dolgok, mert történniük kell...

A napokban kaptam egy e-mailt, magam sem tudom, hogy hogyan akadt rám a küldője, de egy Debrecenben induló Business és Life Coach képzésre hívta fel a figyelmemet. 
Ez azért érdekes, mert a főállásomban most értem el azt a munkaszakaszt, ami mellett elkezdhetem a tervezett céljaim megvalósítását. 
Life coach akarok lenni, önálló vállalkozóként akarok praktizálni, és ezt a célt már több mint egy éve felállítottam magam elé. Kitűztem célként, megterveztem, részekre bontottam, határidőket rendeltem hozzá, és hozzátettem a saját belső gondolati rezgéseimet (fókuszálás, vizualizálás, elképzelt szituációk, beleélés stb.).
Bár a képzéshez szükséges összeg még nem áll a rendelkezésemre, de itt még a részletfizetés is lehetséges, és a debreceni helyszín is nagyon előnyös a budapesti utazások költségeivel összevetve. 
Ráadásul két képzés lesz egyszerre: life és business, azaz életviteli és üzleti egyben.

Ami pedig még érdekesebbé teszi a dolgot az a következő, és itt megmutatom az egyik fotómat.
2-3 havonta készítek egy-egy ilyen típusú összesített tervezést a céljaimhoz kapcsolódóan. Mindig felírom a dátumot, mert jó visszanézni akár 1-2 év múlva is, hogy mit sikerült megvalósítani és mi az, amin változtatni kellett. A fotó bal felső sarkában ott van a készítés dátuma: 2013.04.27. 
A jobboldal közepén lévő buborékban pedig ott van: ,,Profizmusra törekvés képzés-tanulás-önfejlesztés, Life + Business Coach képzés... "
A buborék alatt pedig: ,,Fő irány a LIFE COACH kiegészítés a Business Coach a profizmus miatt!"

Az elmúlt egy hónapban annyi tennivalóm volt, hogy szinte nem is tudtam tudatosan foglalkozni a képzések követésével, pedig gyakran megnézem a képzők weboldalait, mikor, milyen óraszámban, milyen helyszínen, milyen tematikával indítják a képzést. Ennek ellenére elém került egy ismeretlen helyről kapott e-mail, a számomra tökéletesnek tűnő paraméterekkel, novemberi végzéssel.

Már nem is mondom, hogy bevonzottam :))), mert tudom, hogy igen :)))) 

Még egy érdekesség! A fotón látható: ,,BLOG-HONLAP kialakítása, működtetése" is. Erre pedig most azt mondom, hogy az egyik Olvasóm, akivel már hónapok óta e-mailezünk (Szia Viki!) négy napja küldött egy online képzéses linket: Gazdamami 3.0 tanfolyamról, aminek része a weboldal kialakítása, szerkesztésének megtanulása. Ő nem tudta, hogy terveimben szerepel a saját honlap működtetése, a saját terveihez akarja felhasználni ezt az online tanfolyamot, de valami miatt engem is tájékoztatott róla. 

És már megint nem is mondom, hogy BEVONZOTTAM :)))

Ha folyamatosan jó a rezgésed, jó gondolataid vannak, jókedvűen éled meg a jelenedet, figyelsz a megérzéseidre, akkor a jövődhöz is hozzáteszel. Méghozzá úgy, hogy eléd kerülnek azok a lehetőségek, amik segítenek a céljaid elérésében. 
Tőled függ, hogy készülsz-e rá, észreveszed-e őket, nyitott vagy-e a fogadásukra, és kihasználod-e ezeket a lehetőségeket. Mert ezek csak lehetőségek, Te döntöd el, hogy melyiket választod, és melyiket engeded el magad mellett.

Én érzem, hogy most ezek a Nekem való lehetőségek :)))

Te megérzed és kihasználod a lehetőségeidet?

2013. május 16., csütörtök

Alkalmazotti vagy tulajdonosi mentalitás?

Egy újabb pozitív alapattitűd:
Megteszem, ami szükséges

Legtöbben úgy állunk a munkához, hogy megteszek minden tőlem telhetőt, ledolgozom a munkaidőt, és majd holnap reggel folytatom. Ilyen a hozzáállása egy alkalmazotti mentalitással bíró embernek. Pedig az igazán sikeres embereknek tulajdonosi mentalitása van. Megtenni nem a tőlünk telhető mennyiséget kell, hanem annyit, amennyit az adott feladat elvégzése megkövetel. A munkát el kell végezni. Ha nincs meg este 6-ig, akkor addig, ameddig kész nem lesz.

Volt egy olyan életszakaszom, amikor óriási lelkesedéssel  létrehoztunk a helyi fiatalokkal egy ifjúsági egyesületet. Az egyesület elnökeként extra energiával láttam el minden feladatot. Akkor főállású óvónőként, hétvégéken együtt programoztam a fiatalokkal, éjszakánként pályázatokat írtam a működésre, eszközökre, programokra stb., képzéseken, tréningeken vettem részt, hogy megszerezzem a kellő tudást ehhez a tevékenységhez. 5 év kemény munka az egyesületben óriási eredményeket, országos és nemzetközi sikereket hozott, még miniszteri dicséretet is kaptam az akkori munkámért :)
Bár a párkapcsolatom ebben az időszakban romlott el igazán, mert ezt az aktivitást, ezt a nyüzsit a Párom akkor még nehezen tolerálta :(
Feladtam ezt a területet, pedig halmozni lehetett volna a sikereket, de más irányba kell most belefektetnem az energiámat.
Számomra ez az időszak bizonyítja, hogy a ,,tulajdonosi mentalitás" hozza el az igazi eredményt, mert mindkét oldalt ismerem. Jelenleg alkalmazotti mentalitásban vagyok, le is vagyok tompulva rendesen, de már alig várom, hogy a lendületes, tulajdonosi mentalitásom kerüljön előtérbe. Tudom, hogy azt hosszútávon tartani fogom, és búcsút intek az alkalmazotti létnek :)

Te melyik csoportba sorolod magadat, alkalmazotti vagy tulajdonosi mentalitás jellemez?

2013. május 5., vasárnap

Anyaszerepem

Anyák napján elgondolkodtam, hogy Anyaként milyen érdemeim vannak, amire büszke vagyok.
24 éve vagyok Anya, két, ma már felnőttkorú gyerek Anyukája. Nem kis idő. Ez a szerepem mindig is életem legfontosabbika volt. Valahogy a tudatalattim mindig úgy irányította az életemet, hogy a gyerekeim közelében legyek. A GYES után 10 évig óvónő voltam a helyi óvodában, ahol nyomon követhettem az óvodás és a kisiskoláskori fejlődésüket (soha nem voltam egyiküknek sem az óvónénije, mert szerintem az nem egészséges). Aztán, közel 11 évvel ezelőtt megalakítottam a helyi ifjúsági egyesületet, ahol a szabadidejüket töltötték a fiatalok, és aminek részese voltak az Én gyerekeim is. Most már felnőttek és járják a maguk útját.

Megkérdezem magamtól: 
Vajon jól teljesítettem eddig az Anyaszerepemet? Mert ugye a fogantatástól egészen eddig a pillanatig senki nem mondja meg egyik Anyukának sem, hogy vajon jól csinálják-e azt, amit Anyaként tesznek. Ezt csak úgy érezzük. És bár voltak bizonytalan időszakaim, de mindig is éreztem, hogy jó Anya vagyok. Igaz gyakran kaptam meg a Páromtól, hogy túlságosan szabadjára engedem a gyerekeinket, de a korlátozásokat elég volt a saját gyerekkoromban megélni. A gyerekeim nevelésénél az alap elvárás volt magamtól, hogy úgy nem akarok gyereket nevelni, ahogyan Én nevelődtem. Ezt az irányt már a gyerekeink születése előtt lefixáltuk a Párommal. 
Tulajdonképpen most igazolódik vissza, hogy jó döntéseink voltak-e a gyereknevelésben, vagy nem, mert ezek felnőttként válnak mérhetővé a gyerekeinkben.

Mivel mérem az eddigi szerepteljesítményemet / teljesítményünket, mert azért ez egy közös munka az Apukával?
  • Milyenné alakult a gyerekeink személyisége? Van önbecsülésük, önbizalmuk, az önismeretük, önértékelésük  megfelelő, nincsenek elszállva maguktól és nem is értékelik alul magukat stb.
  • Kialakult, és megmaradt a bizalom a gyerekeink és közöttünk. Ez számomra egy nagyon fontos szempont. Elmondják az örömeiket, megosztják a problémáikat, kikérik a véleményemet, véleményünket, de a döntés, kamaszkoruk óta mindig az Övék. Mindig a maguk döntései után örültek, vagy sírtak, és tapasztalták meg, hogy jó lett volna Anyára/Apára hallgatni, vagy kaptak megerősítést felőlünk, hogy jól csinálták, amit jól sikerült.
  • Megfelelő az értékrendjük: becsületesek, humánusak, segítőkészek, helyes az ítélőképességük, tisztelik a másik embert, megfelelő az elvárásuk magukkal szemben...
  • Megtanulták önállóan élni az életüket: vannak álmaik és céljaik, céltudatosak, az elképzeléseik megvalósításában kitartóak, saját maguk rendezik a számukra fontos dolgokat, nyitottak az újra, rugalmasak... és még sorolhatnám az értékes dolgokat.
  • Szeretnek hazajönni, velünk együtt lenni, beszélgetni, megpihenni a rohanó kis életükben. Ez azért fontos, mert mindig is arra vágytam,  hogy ilyen otthon legyen körülöttünk. Mindegy, hogy hol, csak meglegyen ez a légkör. És érzem, hogy Nálunk ez meg van :) BOLDOGSÁG! 
Persze vannak foltok is az Anya szerepemben, amit másként csinálnék, például sokkal több közös családi programot szerveztem volna a gyerekkorukban, mert érzem annak az időszaknak a közös élmény nyújtotta hiányát. De ezt majd megkapják az unokák :)

Összességében, ez a gyors Anyaszerep értékelésem megmutatja azt, hogy miért is vagyok igazán boldog Anyaként.
Azért, mert ilyen gyerekeim vannak, és azért, mert így lehetek az Anyukájuk ezután is, és azért, mert van mellettünk egy ilyen Apa is, mint a Párom. 

KÖSZÖNÖM A GYEREKEIMNEK és a PÁROMNAK IS, HOGY ÍGY ÉLHETTEM MEG AZ ELMÚLT 24 ÉV ANYASZEREPÉT!!!!

BOLDOG VAGYOK!!! Elvégre reggel ,,Boldog ANYÁKNAPJÁT" kívántak Nekem, úgyhogy ez is bejött :)))
Ti belegondoltok néha abba, hogy milyenek vagytok a szülői szerepekben?

2013. május 2., csütörtök

Írj bakancslistát!

„Semmi nem ad nagyobb erőt a kezedbe, mint ha energiáidat néhány jól kiválasztott célterületre fókuszálod.” 
Nido Qubein
A Bakancslista c. film egy valóságos tanmese a célokról.  Morgan Freeman egy csóró autószerelőként, Jack Nicholson pedig egy milliomosként kerül egy kórterembe, amikor mindkettőnek olyan stádiumba kerül a tüdőrákja, hogy már nem sok ideje van hátra egyiküknek sem. A teljesen eltérő életútjuk dacára most együtt néznek szembe a halállal, és életük ezen szakaszában döntenek úgy, hogy írnak egy bakancslistát.
Hogy mi is az a bakancslista?
A „bakancslista” azoknak a dolgoknak a listája, amiket az ember meg akar tenni, el akar érni és meg akar tapasztalni az életében, mielőtt feldobná a bakancsot :)
A film két zseniális szereplője, a halál közeledtével égető vágyat érez ahhoz, hogy hátralévő idejükben azt tegyék, amit mindig is szerettek volna. Súlyosbodó betegségük ellenére mindent megcsinálnak, ami a listán szerepel. Életükben először ejtőernyőznek, elutaznak a piramisokhoz, elrepülnek az északi sark felett, megcsodálják a Tadzs Mahalt, motoroznak a Kínai Nagy Falon. Rendezik családi konfliktusaikat, egyikőjük kibékül felnőtt lányával, másikjuk újra megtalálja a boldogságot felesége mellett. De a betegségük könyörtelen.
Ha még nem láttad a filmet, mindenképpen szakíts rá időt, megéri!
Már másodszorra láttam ezt a filmet, és most elgondolkodtatott dolgokról.
Hajlamosak vagyunk sokszor azt gondolni, hogy az életünk örökké tart, pedig tudjuk, hogy ez nem így van. Csak halogatjuk a dolgainkat, pedig nem kellene. Felpörgetett ez a film, és úgy döntöttem, hogy megírom a saját bakancslistámat, amíg még nem késő :)))))
Kerner Tibor szerint: "Ahhoz, hogy a mélyen eltemetett álmok is előjöjjenek, írjál folyamatosan és ne állj meg, amíg le nem írtad 100 álmodat!  Miért pont százat? Azért, mert különben megállnál háromnál. Autó, ház, pénz. Vagy: pénz, pénz, pénz."
Már megint írni kell!!! Bár Én szeretek írni, úgyhogy ez nekem nem probléma. De az írásnak több oka is van:
  1. Írásban fókuszáltabban tudunk gondolkodni. 
  2. Biztos, hogy nem felejtünk ki semmit.
  3. A tudatalatti jobban megjegyzi, ha papíron van és látjuk. A célkövető mechanizmus így hatékonyabban tud működni.
Valószínűleg többször kell majd nekifutni a 100-nak, mert 20-30 dolog könnyedén eszünkbe jut, talán még az 50-60 is meg van, de a százhoz kénytelenek leszünk komolyan átgondolni az életünket és a prioritásainkat, esetleg még lesz, ami  eszünkbe jut, és hozzáírjuk a listához. 
Ha Te is rászánod magad a 100-as listaírásra, kényszerítsd magadat eljutni százig, mert ez az erőfeszítés hozza elő mélyen fekvő, rég elrejtett álmaidat! Hagyd szárnyalni a fantáziádat! Mit szeretnél az élettől? Írj le mindent, ami az eszedbe jut! Ne gondolj arra, hogy reális-e, vagy elérhető-e, egyszerűen csak írd le őket! Legyél egy kis időre olyan, mint egy kisgyerek: ha megkérdezel egy ötévest, hogy mit szeretne, vég nélkül fogja sorolni, mert csak felnőtt korunkra tanulunk meg korlátokat emelni saját magunk elé.
Én most lebontom ezeket a korlátokat és leírok MINDENT, amit fontosnak gondolok!
Tedd Te is ezt! Vagy Neked már van bakancslistád?

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...