2013. február 25., hétfő

Önfejlesztő könyvek



Megrendeltem és megérkezett: Kerner Tibor: Sziklaszilárd Önbecsülés c. könyve.


A könyv szerint saját magunk fejlesztéséhez három forrást ajánl Kerner Tibor: köny­vek, hang­anya­gok és a kör­nye­ze­tünk­ben levő embe­rek. A három önfej­lesztő tényezőből számomra a könyvek, a digitális írások (blogok, weboldalak) és az internetről letölthető hanganyagok, különböző előadások formájában adták a fejlődést.


„Az oko­san kivá­lasz­tott szak­mai vagy önfej­lesztő köny­vek­ből napi 30 per­cet olva­sol, akkor hetente befe­je­zel egy 200 olda­las köny­vet. Évi 50 könyv elol­va­sása 5 év alatt hatal­mas hely­zeti előny­höz fog jut­tatni az élet­ben, mert pozi­tív irány­ban 180 fok­ban átala­kul a sze­mé­lyi­sé­ged és olyan mennyi­ségű tudást hal­mo­zol fel, hogy szinte ver­seny­társ nél­kül leszel a szakterületeden.” írja Kerner Tibor.


Én azonban nem kapkodnám el ennyire az olvasást, több ok miatt is:

  • Lassú olvasó vagyok, mert olvasás közben jár az agyam, és már tervezem, hogy az olvasott témát hogyan fogom beilleszteni a saját gyakorlatomba.
  • Egy könyvet először végigolvasok, bejelölve az akkor számomra fontosnak vélt szakaszokat (ceruzával húzok a margón egy függőleges vonalat az érintett soroknál), így tudom, hogy első olvasásra melyik terület fogott meg, és azzal kezdem a fejlesztésemet. Mert ugye az első benyomás, a megérzés, az mindig fontosabb mindentől.
  • Aztán újra kezdem az olvasást, de már csak a bejelölt szakaszokra fókuszálok, és jegyzetelek, és tervezek, hogy hogyan tudom majd élesben is megcsinálni.

Ezzel a módszerrel évente kb. 3-4 fejlesztőkönyvön rágom át magamat úgy, hogy közben begyakorlom a hasznos feladatokat, amelyek a gyakorlás után beépülnek, maradandóak lesznek, és spontán előjönnek, amikor az adott szituációba kerülök. 


Persze a fejlesztőkönyveken túl vannak olyanok is, amiket csak végigolvas az ember, azonosul a benne lévő tartalommal, és a végén leszögezi, hogy ez egy jó könyv. Ajánlja majd ismerőseinek, esetleg néhány év múlva újra kézbe veszi, beleolvasgat, mert emlékszik rá, hogy ez jó könyv volt … és kész. Nálam ilyenek például Dr. Csernus Imre könyvei: A nő, A férfi, A fájdalom arcai stb. 


A hanganyagokat is kipipálom, mert nagyon szeretem, és remekül be tudom építeni a hallottakat úgy, hogy gyakran jegyzetelek, például Dr. Bagdi Emőke YouTube-s előadásain.

Ami hiányosságom, az a környezetemben lévő emberek. Sajnos nincs körülöttem olyan humán közeg, amiből építkezni, fejlődni tudnék. Ez ennek a halmozottan hátrányos helyzetű térségnek az egyik negatívuma, hogy az itt élő emberek gondolkodása is nagyon elmaradott. Az eddig itt eltöltött 20 év alatt egyetlen barátságot, egyetlen számomra inspiráló kapcsolatot sem sikerült kialakítanom. SAJNOS!


Ezért is került bele a céljaimba, hogy keresem a számomra értékes emberek társaságát. De hogyan kezdjem el? Vagy csak figyeljem a jeleket, és használjam ki az adott lehetőségeket?

Majd megmutatja a helyes utat a tudatalattim. Hamarosan jó döntést hozok!

2 megjegyzés:

  1. Interneten esetleg nem tudsz ilyen közösséget, embereket, társaságot keresni? :)
    Nálam a volt évfolyamtársak jelentik ezt a közeget, sajnos élőben nagyon ritkán tudunk összefutni, de online (többnyire) tartjuk a kapcsolatot...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy már összeszokott csoport könnyeben tartja a kapcsolatot interneten, mint Te és az évfolyamtársaid. De újakat kialakítani és fenntartani nehezebb, mint a meglévőket fenntartani.
      De kihívás, úgyhogy csinálom :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...