2013. január 29., kedd

"Becsüld meg MAGAD!"

A Nők lapja _Psziché 2012. decemberi számában olvastam egy cikket: "Becsüld meg MAGAD!" címmel, ami a belső értékeink tudatosításáról szólt, ami elindított bennem is egy gondolatsort.

Énkép, önértékelés, önbizalom, önbecsülés. Mindegyik külön fogalom, de gyakran összemosódnak az emberek közbeszédében, pedig teljesen önálló jelentéssel bírnak. 

Ilyeneket mondunk: 
  • Egy csődtömeg vagyok!  Az önmagamról alkotott kép egyenlő a nullával!
  • Nincs önbizalmam!
  • Gyenge, vagy semmilyen az önértékelésem!
  • Semmi önbecsülésem nincs!
Mintha ugyanazt mondanánk, pedig a tartalmuk teljesen más.

Énkép, azaz az önmagamról alkotott kép mindazt hordozza, amit magamról hajlandó vagyok elfogadni. Ez vagyok ÉN! Tudom, ismerem a valós Énemet, reálisan látom magamat. Annál jobban érzem magamat, minél jobban hasonlít a magamról kialakított kép a valósághoz. 
Önértékelés, amikor minősítem magamat saját magam előtt, véleményt alkotok magamról, ami főleg a tulajdonságaimra, magatartásomra, tetteimre, eredményeimre vonatkozik.
Önbizalom megmutatja, mennyire vagyok magabiztos a magam külső-belső dolgaiban. Ismerem és értékként kezelem az adottságaimat, képességeimet, azokat magabiztosan tudom, vagy nem tudom alkalmazni a hétköznapjaimban, a különböző élethelyzeteimben. 
Önbecsülés a legmélyebb terület. Egy alapviszony saját magammal, ami a lényem elfogadását, igenlését, a létezésemhez fűződő belső kapcsolatomat tükrözi. Ez persze kihat a másik emberhez, a világhoz, a természethez tartozásom minőségére is. Ha az önbecsülésünk jó, pozitív, az ad egy belső stabilitást, jólétet, egyfajta biztonságot afelől, hogy értékes vagyok, tisztelem magamat, meg van a tudatomban, hogy értelmes életet élek.

Hogy könnyebben megértsük egy példát írok le (saját példa):
Az egyik projektemben valami nem sikerült, miattam. Az esti napértékelésemnél (amikor kívülről szemlélem a dolgokat) látom, hogy figyelmetlen voltam az érintett pontban. Ez egy magamról alkotott kép, ami az önértékelésemben megjelenik, hogy a képességeim alatt teljesítettem, és emiatt rossz hangulatom lesz. Emiatt egy kicsit csökken az önbizalmam, és érzem, hogy nehezen tudok a többiek szemébe nézni, mert az Én hibázásom levét most Ők is isszák. Ezek után mégis azt mondom magamnak, hogy "körülöttem minden rendben van, Én is jól vagyok és szeretem az életemet!", mert az önbecsülésem belső forrása jó. Így megengedhetem magamnak, hogy be-becsússzon egy-két negatív elem az énképembe, az önértékelésembe, vagy az önbizalmamba, és tudjam a következő lépést a korrigálásra.

Tehát a lényeg az önbecsülésen van, amit fejleszteni lehet. A negatív önbecsülésű ember sokkal értékesebb, mint ahogy azt magáról gondolja.

2013. január 27., vasárnap

Hétvégi meditáció

Igazi vasárnap ellazulást biztosít Dr. Balogh Béla félórás meditációja, ami az élet minden területére ad néhány gondolati instrukciót a kellemes, meditatív zene mellett. Szeretem ezt a hangot.

Csendes, nyugodt helyet keresek hozzá, ahol hanyatt fekszem (szőnyegen, ágyon, ahol kényelmes, nem szeretek ülve meditálni), betakarom magamat egy vékony polártakaróval, néhány mély levegővétel, ellazulás és kezdődhet. 
Kezdő meditálóként az elején csak a szövegre figyeltem, és gyakran elkalandoztak a gondolataim egy-egy mondatnál, a saját tapasztalataim, élményeim továbbgondolása elsodortak, és csak percek múlva tértem vissza. De a gyakorlással sikerült elsajátítani, hogy hogyan engedjem a gondolataimat továbbúszni, és hogy a lényegre fókuszáljak. Ma már úgy tudom végigkövetni, hogy teljesen ellazulva érzem a rezgést, ami egyszer felerősödik, egyszer legyengül, áramlik és mélyen azonosulni tudok a mondatok értelmével.
Nagyon jó hatású! Próbáld ki és szokj rá!

2013. január 25., péntek

Élvezd a NŐT, aki vagy!

Nagyon könnyen elbizonytalanodik az ember amiatt, hogy el merje-e árulni, hogy mit gondol, fel merje- e vállalni, hogy mit szeretne tenni, hogyan akarna élni. Talán sebezhetőnek érezzük magukat, és félünk, hogy valaki majd ítélkezik felettünk, rosszallóan nézi majd, azt, amit felvállalunk. De egy adott ponton annyira kell hogy bízzunk magunkban, hogy rá kell jönnünk arra, hogy ha meg akarjuk valósítani a terveinket, akkor nem engedhetjük, hogy megbénítson az a gondolatunk, hogy mások mit mit gondolnak.
A képességeink kiaknázása és újak kialakítása komoly feladatot ró mindenkire. Kapcsolatban kell lenni a belső énünkkel, magunkévá kell tenni, hogy mit szeretünk a világban, és pontosan tudni, hogy mi az, amit nem. Ismerni kell az erősségeinket és a gyenge pontjainkat, de mindemellett még tisztában kell lennünk azzal is, hogy a megfelelő időben, hogyan érezzen rá a személyiségünk és az eddigi tapasztalatunk az adott területre.
Amikor arra gondolunk, hogy mi tesz majd boldoggá és elégedetté hosszútávon, nem kell előre kitaposott és mások által helyesnek vélt útra terelned magadat. Inkább fordulj a személyiségedhez és az érdeklődési körödhöz jobban illő terület felé. 
Lehet, hogy sok-sok próbálkozás és hibázás árán jössz majd rá, hogy mi is igazából ez a terület, 20-30-40-50 évesen (nálam 40 után jött el), de az igazi élet onnantól kezdődik, amikor eggyé sikerül összekovácsolni a mindennapi dolgainkat, a munkánkat, az életvitelünket, a kapcsolatainkat a személyes szenvedélyünkkel.

És vajon hogy lehet rájönni, hogy mi is az álmaink "munkája"? 
Amikor elindulunk egy úton, ez nem teljesen tiszta előttünk, de a darabok a keresés közben szépen összeállnak. Adj időt magadnak! Bízz a folyamatban, mert egy bizonyos ponton minden összeáll. Csak kezdj el jókedvűen élni, kezd el az apró jó dolgokat is meglátni. Használd ki az összes képességedet, és élvezd az okos, pimasz, szórakoztató, kacér, csípős nyelvű, gyönyörű, bátor (és még sorolhatnám) NŐT, aki vagy!
Fogadd el magad, higgy magadban, merj álmodni (kicsit, vagy nagyot, ahogy neked jó, amilyenre szükséged van), tűzz ki célokat, tervezz és csináld meg!


2013. január 23., szerda

Énképerősítés

Egy határozottabb énkép olyan erőt ad nekünk az élet minden területéhez, hogy szinte folyamatosan úgy érezzük, hogy extra energiánk van mindenhez és még a legmagasabb csúcsot is meg tudnánk mászni. Azonban, ha nincs megfelelő szinten, mert gyerekkorunkban nem alakult ki (az óvodás kor végére szinte teljessé válik, bár egy kicsit csiszol még rajta az élet), akkor már nagyon nehéz megváltoztatni. Főleg azért, mert a gyerekkorban, a kamaszkorban nem is foglalkozunk ezzel tudatosan, és később is csak azok kezdünk el gondolkodni a megváltoztatásán, ha megérezzük, hogy valami nem jó az életünkben.
Én először Dr. Spock könyvében találkoztam először az énkép kialakításával, mert a gyerekeim megszületése után sok-sok nevelési praktikát az Ő könyveiből sajátítottam el. Majd az óvodapedagógusi képzésemen találkoztam sokkal részletesebben ezzel a területtel, 29 évesen.
Tudom, hogy az énképet lehet tudatosan formálni, ami nagyon nehéz feladat, mert önuralom és óriási akaraterő kell hozzá. De ha nekem sikerült, akkor másnak is fog. Több lehetőség is van rá, és itt a blogon folyamatosan megosztok majd veletek egy-egy általam használt módszert.

Jól működött nálam az énképváltoztatásban

Ami elmúlt, az elmúlt!  
Ahogyan felnőtté válunk folyamatosan érnek olyan élmények, amelyek befolyásolják a személyiségünk alakulását. Ez kinek pozitív, kinek negatív hatással van az énképére. Sokunkban (főleg az önbizalomhiányban szenvedőknél, mint amilyen Én is voltam) inkább negatív mondatok fogalmazódnak meg saját magunkkal szemben:
  • Nem vagyok elég határozott.
  • Nem tudom jól kifejezni magamat.
  • Nem vagyok elég magabiztos.
  • Nem vagyok kezdeményező.
  • Szétszórt a figyelmem.
  • Nem tudok nemet mondani.
  • Nem tudom magamat megvédeni.
Sok-sok magunkról állított dolog csupán azért igaz, mert igaznak hisszük őket. Ezt a gondolkodási hibát úgy tudjuk kijavítani, hogy a múltat megpróbáljuk egy bizonyos távolságból szemlélni. Ahelyett, hogy azt mondjuk magunknak, amiket például fent felsoroltam, inkább mondjuk azt: eddig olyan voltam, mostantól más leszek, mert változni fogok.
Ezután jöhet néhány erre irányuló célkitűzés, amelyek teljesítésével bebizonyíthatod magadnak az állításaid ellenkezőjét. 

"Ilyen vagyok" lista
A legnagyobb eredményt akkor éred el, ha összeírod az összes vélt tulajdonságodat (megint listaírás :), és csinálj hozzá egy akciótervet, hogy melyik állításodat hogyan fogod átformálni. Vedd figyelembe az élethelyzetedet, a kapcsolataidat és vess be minden alkalmat a bizonyításra. A lényeg, hogy tapasztald meg Te magad, a saját magad dolgain keresztül, hogy valós e amit eddig gondoltál magadról, vagy csak a gondolataidban volt így? Ahogyan haladsz az akcióterved feladataiban, úgy fogod magadnak folyamatosan bebizonyítani eddigi állításaid ellenkezőjét, és máris megkezdődött az énképed erősödése, mert a múlt árnyéka már nem nehezedik rád.

Például, ha eddig azt gondoltad magadról, hogy nem vagy kezdeményező, vágj bele egy vadonatúj dologba, amiről eddig azt gondoltad, hogy képtelen lennél rá. Nekem az első ilyen belevágás a főállás melletti vállalkozásom beindítása volt 2009-ben, amit azóta hol felfüggesztek, hol újraindítok, de megismerem ezt a pénzszerzési lehetőséget is. Ma már nagyon rutinosan mozgok ezen a területen is, és ez növelte a magabiztosságomat is.

De most eszembe jutott egy másik példa is, amit még nem mondtam el így senkinek, mert ez belső dolog, de ezt a blogot direkt ilyen céllal indítottam, talán segít másnak is.
Nem tudom jól kifejezni magamat. Gondolatban mindig olyan jó dolgokat fogalmazok meg (szerintem), de elmondani sohasem tudtam. Csak akkor szólaltam meg, ha muszáj volt, a depresszióm után pedig még jobban visszatartottam a megszólalásomat. Például az iskolarendszeren kívüli képzéseken, tréningeken, amikor körben ülve be kellett mutatkozni, és közeledett hozzám a sor, teljesen bepánikoltam: felerősödött a szívdobogásom, kiszáradt a szám, csupa vörös foltos lett az arcom, nyakam, éreztem, ahogy elönt a forróság, csöpögni kezdett a víz a tenyeremből... Láttam, ahogy mindenki nézi a vörösödésemet, és vajon mit gondolhattak rólam? Éppen csak el tudtam mondani a nevem, és hogy honnan jöttem. Tiszta gáz voltam még magam előtt is. Ezen SOS változtatni kellett. 
Megterveztem, összeírtam, készültem rá. Az első lépésem az volt, hogy nem adtam magamnak időt a pánikjelek kialakulására. Amikor megkérdezte a moderátor, ki kezdi a bemutatkozási sort, azonnal jelentkeztem. Muszáj volt, mert eldöntöttem, hogy változtatok. Rövid voltam, 1-2 plusz mondat még magamról és kész! De nem jöttek elő az egyre erősödő tüneteim. GYŐZELEM! 
Ez volt az első lépésem. De az is egy lépés volt, hogy figyeltem rá, hogy mindig nálam legyen egy félliteres ásványvíz a szájszárazság ellen és egy kicsi fehér törlőkendő a kézizzadásomhoz. A lényeg, hogy jól építs fel minden részletet az adott területen.
Azóta már sok-sok értekezletet, egyesületi közgyűléseket levezettem, előadásokat tartok sok-sok ember előtt, és nem csak a powerpointos prezentációról olvasom fel az információt, hanem telerakom saját készítésű fotókkal, amelyekről igazi élményként tudok beszélni az előadásaimon. Most is van víz mellettem, de már nem azért szárad ki a szám, amiért ezelőtt.
Ma már így gondolom: "Jól ki tudom fejezni magamat, és mások számára érthetően, és élvezhetően el tudom mondani minden gondolatomat!" 

Jelenleg a magam megvédésén dolgozok, mert még most is van olyan szituációm, amiben leblokkolok, de egyre kevesebb. Jól haladok :)






Változtass apróságokon

Ne engedd meg magadnak, hogy unatkozz! Ha megszoktad a mindennapos taposómalmot, törj ki belőle! A megszokott helyett csinálj valami szokatlant. 
  • Menj más úton a munkába, próbálj ki más munkába járási módot.
  • Ebédelj egy új helyen, próbálj ki egy új ételt és készítsd el otthon is.
  • Vegyél magadnak egy olyan színű ruhadarabot, amilyen színű még soha nem volt a ruhatáradba, de ha máson látod, akkor tetszik.
  • Próbálj ki egy új sminket, körömlakkot, frizurát, amit eddig még nem használtál.
  • Vegyél egy egzotikus gyümölcsöt, amit még soha nem ettél és kóstold meg.
  • Hívj fel valakit, akivel már nagyon régóta nem beszéltél.
A lényeg, hogy változtass. Szoktasd magad ahhoz, hogy változik körülötted minden, és a változtatás érzését kell hogy átéld. Ha nem akarsz egyre "langyosabban" élni, merj változatosságot vinni a megszokott életviteledbe. Így ha szükséged lesz rá, a komfortzónádból is könnyebben ki tudsz majd lépni.

2013. január 21., hétfő

Pocsék egy nap! Vagy még se?

Mint már említettem, az élethez hozzátartozik az is, hogy történnek nem igazán kedvünkre való dolgok. Ezekre Én úgy tekintek, mint egyfajta probléma, amit meg kell oldani. Kell, hogy legyenek ilyen történések is, mert ezek próbára tesznek minket. Tesztelhetem, hogy mennyire gyorsan tudom magamat újra felhozni egy-egy rossz dolog után.

Hála ide vagy oda, ma a sok-sok jó dolog mellet nem jó dolgok sorozata is ért, amit most megosztok veletek.



Jó dolgok:
  1. Ágyba kapott reggeli kapucsínó, előtte nyújtózkodás és a szokásos napi átgondolás, hálálkodás (fél kilencig lustálkodás, elvégre munkanélküli vagyok).
  2. Finom reggeli készítés (virslis bagett salátával, joghurtos öntettel, mézes tea, a friss pékárút reggel mindig a Párom hozza), együtt reggelizés Ádámmal (fiam).
  3. Napközbeni ügyintézések (posta, hivatal, takarékszövetkezet), találkozás a falusi emberekkel, jókedvű köszönések, egy-két "hogy tetszik lenni?" kérdés, biztató válasz.
  4. A posta előtt találkozás a régi kolléganőimmel, és a kis óvodás csoportjukkal (óvónők, dajkanéni). Sétáltak az elolvadt hótól víztócsás utcán, és sütött a nap a szemünkbe, amikor beszélgettünk egy kicsit a gyerekekkel.
  5. Autó tele tankolva, Ádám átfuvarozása a szomszéd faluba, onnan indul a Hajdú-Volán járata Debrecenbe, holnap reggel lesz egy vizsgája az egyetemen.
  6. Lea (lányom) napközbeni telefonja, sikerült a mai vizsgája (Ő Budapestről utazott Debrecenbe és vizsga után megy vissza a barátjához. Haza csak hétvégén jön), jó volt hallani a hangját, örült!
  7. Anyukámmal összefutottam az utcán, Ő biciklivel Én autóval, aztán elmentem hozzájuk egy kicsit beszélgetni. Ott találkoztam az Öcsémmel is, akivel már régen beszélgettünk. Jó volt ez a félóra együtt.
  8. Finom menzás ebéd: gulyásleves és mákos tészta,  néhány jó szó a konyhás néniknek, megdicsértem a pénteki székelykáposztájukat, aminek láthatóan nagyon örültek.
  9. Telefonos és e-mailes ügyintézés futó projektjeimnél: mindent sikerült jól elintézni, sikeres volt minden egyeztetés, és haladunk a projektekkel (3 futó projektem van egy vállalkozásban, amiből lesz némi plusz bevételem).
  10. OTP Direkt - átutaltam Leának itthonról az utolsó forintjaimat is a folyószámlámról, maradék pénzem a számlámon: 430 Ft. Még jó, hogy a Páromnak még van itthon egy kis készpénze, és minden számlánk ki van fizetve már januárra is :)
  11. Négy után indulás Nyírbátorba wellneszezni: forró termálvíz a szabadban (esőben isteni volt), jakuzzi, szauna, úszás a víz alatt, jó társaság, lazítás (féléves bérletet vettem októberben "kettesbendejólenni" programként - házasságmegmentésre, heti 2X járunk a Párommal).
  12. Este itthon: blogbejegyzés, váratlan e-mail a blogomhoz (jó hír), rövid jóga, Gyűrűk Ura I-II-III rész újra és a IV. részt erre a hétre terveztem, naponta egy rész megnézése, ma lesz az első (ez még előttem van).
  13. Egész nap folyamatos kedvesség és odafigyelés a Páromtól, puszik ölelések, jó hangulat.
  14. Facebook-on Samsung Galaxy Kamera nyerési lehetőség került a szemem elé. Beszálltam Én is a játékba, mert figyelem a jeleket és semmi sincs véletlenül, ugye? Én pedig egy ilyen kamerát szeretnék venni magamnak, benne van a terveimben és már elkészítettem hozzá az applikációs oldalt is.
  15. És még nem soroltam a napi rutin jó dolgokat: meleg van, finom víz folyik a csapból, tele a hűtő egészséges ételekkel, jól érzem magamat itthon és a falumban, egészséges vagyok, simogathatom a cicáimat, itthonról intézhetem az ügyeimet, úgy osztom be az időmet, ahogyan akarom stb.
Szóval ennyi minden jó és akkor most jöjjenek a rosszak:
  1. Levél a NAV-tól (régi APEH), adótartozásom van 2010-ből maradóan, késedelmi pótlékokkal együtt majdnem 100 ezer Ft. A könyvelőm valamit jól elnézett.
  2. Telefon a Nyírbátori Munkaügyi Központból, a decemberben jogerőssé vált munkaügyi perem ítélete szerint az elmúlt 2 évben jogosulatlanul vettem fel az álláskeresési járadékaimat, a munkanélküli segélyemet, sőt, még az utolsó munkahelyemen eltöltött 8 hónapos foglalkoztatásom munkáltatói támogatását is visszavonják, mert az ítélet szerint a jogerőre emelkedés napjáig munkaviszonyban voltam a két évvel ezelőtti munkáltatómmal. Ez az időpont 2012. december 7. Az eddig folyósított összes járadékot és támogatást vissza kell fizetnem (ez több százezer Ft visszamenőleg), addig nem kapok semmit, azaz erre a januári hónapra semmi pénzem nem lesz.
  3. Felszámolják azt a szervezetet (LEADER HACS), amelyiknél 2 évvel ezelőtt dolgoztam, és a megnyert munkaügyi perem szerinti több milliós összeget, kártérítést nem lesz aki kifizesse nekem. Pedig azt hittem már ez lesz az a (bevonzott) pénz, amire hónapok óta fókuszálok, hogy ki tudjam egy összegben fizetni a svájci frankalapú és az egyéb hiteleimet.
Ennyi rossz hír a sok-sok jóval szemben.
Ez egy különleges nap, ritkán jön össze így ennyi (számomra) rossz, és ez eléggé le is húzott. Gondoltam, majd a wellnesz és a jóga feltölt, és javítottam is egy kicsit magamon a lazítással, de még estére is éreztem magamon, hogy lehangolt vagyok.
Aztán úgy döntöttem, hogy mindezt leírom és kielemzem. Úgyhogy most egy napi elemzésbe láthatsz bele.

Mennyi minden jó egy napban, amiért hálás lehetek, hogy így történt és csak néhány rossz!
Engedjem ennyi jó mellett, hogy ez a néhány rossz rányomja a bélyegét a hangulatomra? Megéri azon morfondírozni, hogy például miért alakult úgy a NAV-os probléma? Ki a hibás benne? Vagy hogy miért éppen velem történik most ez a sok pénzügyi gond? Mit is csináljak vele? Hogyan fogom megoldani ezeket?
Ha nem lennének rossz dolgok nem értékelnénk annyira a jókat.

Kérdések sokaságán gondolkodhatok, és persze kell is gondolkodni egy kicsit, mert azért kell néhány lépést tenni (felhívni a könyvelőt, aki már teszi is a dolgát, elvégre a saját hibáját kell megoldania, vagy egyeztetni az ügyvédemmel, hogy mi a teendő ezután), de tudom és hiszem, hogy ezek problémák mind-mind megoldódnak hamarosan úgy, ahogy nekem a legjobb lesz. Ráadásul még azt is megfigyeltem, hogy az anyagi problémák vannak leginkább rossz hatással rám, úgyhogy ezen a területen kell még fejleszteni magamat.
Tényleg lehúzott egy kicsit, volt a napomban pár óra kedvetlenség, de amíg írom ezt a bejegyzést, már az első jó dolognál éreztem, hogy ez az, ami segíteni fog. Mennyi jó, amiért tegyem össze a kezeimet! És már újra a pozitívan gondolkodó Énem kerekedett felül a problémáimon, és mosolyogva kezdem nézni a "Gyűrű szövetségét" (szerintem bele fogok aludni ebbe a 3 órás filmbe, de majd holnap délelőtt befejezem).

Mégis csak egy jó nap volt ez is :) Ugye Smiagold?

Időfecsérlő vagyok?

"A szokások láncait mindaddig nem érezzük, amíg annyira vastagok nem lesznek, hogy már képtelenség szétszakítani őket."
Samuel Johnson

Előző bejegyzésem folytatásaként először írd össze kb. 20-30 szokásos heti tevékenységedet, majd sorold be őket 5-6 fő csoportba:
  • Munkára fordított idő: munkába utazás, értekezletek, telefonálások, levelezések, papírmunka, ügyfelekre fordított idő, váratlan látogató, önkéntes munka stb.
  • Magadra fordított (napi rutin) idő: tisztálkodás, öltözködés, étkezés, alvás stb.
  • Családodra fordított idő: főzés, mosás, takarítás, bevásárlás, gyerekekkel töltött idő, családi beszélgetések, egyéb.
  • Szórakozás: olvasás, tévézés, sport, utazás, társaság, blogolás, hobbi stb.
  • Magadra fordított egyéb idő: tanulás, fejlődés, tervezések, meditálás stb.
  • Egyéb tevékenység.
Ezektől akár teljesen eltérhetsz, vagy részletesebben is felbonthatod, a lényeg, hogy a Te szokásaidat csoportosítsd. 

A felsorolt szokásokat számozd be és készíts egy táblázatot, amelyben felosztod a napodat fél órás  beosztásra. Ez a hét kritikus lesz, mert tudatosan magadnál kell tartanod ezt a táblázatot és minden fél óra elteltével be kell jegyezned azt a számot, amelyikkel megjelölted az adott tevékenységet, amit akkor végeztél.
A hét végére minden rublikában lesz egy szám, ami alapján összeszámolhatod, hogy mire mennyi időt fordítasz.
Vizsgáld meg ezt a saját magad számára hasznos információt, és alaposan, nagyon őszintén válaszold meg magadnak ezeket a kérdéseket:
  1. Vannak olyan szokásim, amivel elfecsérlem az időm egy részét? Hogyan tudnám csökkenteni ezt az időfecsérlést?  Például az esti tévézést  a magam számára annak tartottam. Este 6 után lezuhanunk a tv elé és 10-11-ig kapcsolgatva ide-oda nézzük, ami benne van, és szidjuk a szolgáltatókat, hogy nem tudnak értelmes műsorokat leadni, csupa ismétlés az egész. Erről az időfecsérlésről le lehet szokni, át lehet alakítani a tévézési szokásokat, és ezt a sok-sok órát felhasználom hasznos dolgokra (jóga, meditálás, olvasás, blogolás, általam kiválasztott és letöltött filmek nézése (stb.) és csak a kiválasztott tv-műsorokat nézem).
  2. Hogyan fecsérlem mások idejét?  Például a pletykálkodás az egy ilyen időfecsérlés. A pletykálkodni szerető emberek nem csak mások, hanem maguk idejét is elpazarolják ezzel a szokásukkal (ez belőlem hiányzik - szerencsére!).
  3. Mi az, amit ritkábban lehet csinálni, vagy teljesen elhagyni, esetleg másra bízni?  Például dolgozó nőként sok időt elvett a napi főzés a hetemből, így ezt a szokásomat úgy alakítottam át, hogy a falu meleg konyhájáról (óvoda-iskola menzája) hozok hétköznap főtt ételt, és csak hétvégén főzök rendszeresen, hétköznap pedig csak akkor, ha  kedvem/kedvünk van a Párommal. De rendszeresen elfogadom a Mamák segítségét is (Anyukám és Anyósom), akik gyakran küldenek a saját főztjeikből, amit régebben visszautasítottam, hogy ne fáradjanak azzal, hogy még nekünk is jusson az övékből. De szívesen adnak és ez jó! Ezzel hetente sok-sok órát csoportosíthattam át másra, a család pedig igazodik sok mindenhez, csak jól kell elfogadtatni azt, ami jó nekünk.
  4. Mit tesznek mások, amivel elrabolják az időmet? Mi tehetek azért, hogy ez ne forduljon elő?  Például gyakran megtörtént velem, hogy a munkaidőben egyik-másik kollégám szívesen elmesélte volna az egész élettörténetét, mert örült, hogy valaki meghallgatja. Eleinte örültem ennek, mert fontosnak gondoltam magamat, hogy valaki megosztja velem a bizalmas, magánéleti dolgait, de ezután az idővizsgálat után be kellett látnom, hogy a munkámtól (és magamtól) veszem el az időt. Kidolgoztam a magam módszerét, és az új munkahelyemen már alapból úgy indítottam, hogy nem Én voltam a "lelki levelesláda". De idetartozik az is, ha nem tudsz "NEM-et" mondani és mások helyett Te végzed el a munkát.
  5. Csináltam e olyas valamit, ami a terveim megvalósítása szempontjából fontos?  Ez kulcs kérdés! Ha le vannak írva a szakaszokra bontott céljaid, akkor könnyen ellenőrizheted, hogy mit csináltál, melyik célod érdekében. Ha nincs ilyen a hetedben, sürgősen alakíts valamin, mert jelenidőgyilkosságot követsz el magad ellen!
  6. Olyasmikkel töltöttem el az időm nagy részét, amelyek fontosak számomra? Ha nem, miért? Ha igen, akkor azt hogy csinálom? Ezzel megerősíted magadban a jó szokásokat és felismered a nem jókat.
Ezekkel a válaszokkal könnyen kiderül, hogy milyen szokásaid vannak, melyiken kell változtatnod, és melyik az, ami hasznodra van. 

Neked van időfecsérlő szokásod van?

2013. január 19., szombat

Legyen fontos minden nap!

Hogy elszaladt ez a hét! Reggeltől estig csak dolgoztam, és alig jutottam valamire, ráadásul jól elfáradtam."
"Ki sem látszok a munkámból, semmire sincs időm!"

Ezeket a mondatokat évekig hallottam a magam szájából, és tudom, hogy sokan most vannak abban a szakaszban, hogy így élik a hétköznapokat. Pedig mindannyiunknak  ugyanannyi idő áll a rendelkezésünkre egy adott napon, héten vagy hónapban, mégis egyik ember sokkal többet tud kihozni az idejéből, mint a másik. 
Megvizsgáltad már, hogy mivel töltöd az idődet? A legtöbben azt hisszük, hogy tudjuk, pedig az igazság az, hogy az emberek csak élik az adott hétköznapokat, és nincsenek tisztában azzal, hogy mit és hogyan is csinálnak nap, mint nap. Még azon sem gondolkodnak el, hogy lehetne másként is, ami könnyebbséget adna ebben a felgyorsult életvitelben. 
Az időnkkel tulajdonképpen szokásaink szerint bánunk, tesszük a dolgainkat megszokásból, mert így nem kell időt fordítani az átgondolásukra. Pedig ez az idő megtérül, nem is akárhogyan, mert sok szokásunk haszontalanság és felesleges időpocsékolás. Szokásainkat szinte gondolkodás nélkül csináljuk és észre sem vesszük, hogy a változtatással sokkal másabb eredményeket érünk el. És így telnek el az éveink nagy része.
A legtöbb ember nem ismeri jól saját magát. Az "énvédő" mechanizmus által persze védjük magunkat: "Márpedig Én ismerem saját magamat! Ki ne ismerné, ha nem Én!" Pedig emögött a szöveg mögött sokszor nincs valós tartalom, ez csak az "énvédelem", ami már kisgyerek korunk óta kialakult a személyiségünkben.
Nagyon nagy bátorságot igényel szembe nézni önmagunkkal, és objektíven mérlegelni, hogy hogyan is bánunk saját időnkkel. 

Az Én javaslatom, és amit kipróbáltam (alapul véve Michael Lebouf: Az önszervezés iskolája c. könyvét)

Egy héten át le kell írnod, hogy mivel is töltöd az idődet. Ne ijedj meg, csak egy hetet kell rá szánni, és tudatosan leírni, hogy mit csináltál az elmúlt órában. Egy hét kitartó munka, ami az egész elkövetkezendő életedre hatással lesz, mert felfedezel egy csomó olyan dogot az idődben, amit feleslegesen csinálsz.
De ha nem látod leírva több napon keresztül, majd összesítve az egész felhasznált idődet, akkor nem szembesülsz a saját magad időpazarlásával.
Ez egy nagyon fontos gyakorlat a jövőd szempontjából, mert objektív szemmel alaposan szemügyre veheted magadat, szembesülsz a rossz szokásaiddal, és elgondolkozhatsz azon, hogy mivel is válthatod fel őket. 
Óriási lépéseket tehetsz a céljaid megvalósítása felé, ha az időpocsékolós munkáidat felváltod a céljaid számára hasznos tennivalókkal.

A következő posztot a heti időbejegyzés részleteiről írom majd. Ha kedved van hozzá tarts velem!

2013. január 17., csütörtök

A blog új ruhája

Az autodidakta tanulás egyik módszerét, a kérdezést alkalmaztam akkor, amikor segítséget kértem a blogalakítgatásban hozzáértő emberektől. A segítséget meg is kaptam és sikerült felhasználnom egy részét a blog fejlécének kialakításánál. Részleteket a RURAL WOMEN-en olvashatsz erről.
Ezt csak azért osztom meg veletek, hogy a saját magunk fejlesztésénél ilyen egyszerű, hétköznapi dolgokban is bátran alkalmazhatjuk az általam javasolt módszereket, mert a hasznunkra vannak.

Nagyon elégedett vagyok most magammal, mert újra sikerült megtanulnom valamit, aminek hasznát veszem a céljaim megvalósításánál. Apró lépések, hétköznapi teendők elvégzése közé tartozik ez a munka is, mert ugye a bloggerkedést a középtávú céljaim fontossági mérőszáma az 1-10-es skálán nálam 10 pontos.

A női művészeti alakzatokkal az út érzelmei állapotait akarom kifejezni, a színtelen kezdettől a színesedésig, a filmszalaggal pedig jelképesen az élet filmjére utalok. 

Remélem tetszik Nektek is :)

Autodidakta tanulás 2.

Folytatom az önfejlesztési sorozat nekem bevált módszereit. 

Tévézz egy kicsit!
Egyes műsorok kifejezetten fejlesztő hatásúak, már csak azért is, mert megismered egy-egy terület szókincsét, szakszavait, gyakorlati alapjait. Én a főzőműsorokat, divat és átváltoztató műsorokat, lakás átalakításokat, kreatívoskodást bemutató műsorokat nézek leginkább, de szeretem a valóságshow-kat is, mert az emberi tulajdonságokat, jellemek alakulását, viselkedéseket remekül meg lehet figyelni (bár tudom,  hogy minden forgatókönyv szerint történik ott is, de azért Én szeretem követni).
Vagy tesztelheted magadat a kvízjátékokkal, mennyire vagy jártas a hétköznapi dolgokban, milyen a műveltséged szintje, sikerélményt ad, ha Te már rögtön megmondod a választ, főleg, ha más családtaggal együtt nézitek. Ő is látja, hogy miket tudsz és ez növeli az önértékelésedet. Most az RTL Klub - KÓD c. műsora a menő, kötés-horgolás közben jó kis kiegészítő időtöltés.

Olvass könyveket, újságokat! Irány a könyvtár!
Jó, ha az ember több területen is tájékozott, ráadásul önmagunk lelkesítése miatt is jó az olvasás.  A könyvtárlátogatás lehet, hogy már elavult módszernek látszik, de Én szeretem a könyvtár hangulatát (bennem maradt még gimis koromból, akkor még nem volt internet). Ráadásul az ottani olvasgatás, a könyvkölcsönzés olyan érzéssel tölt el, hogy sugárzóan értelmes és szorgalmas vagyok :) ilyen tudattal még jobban ösztönzöm magam a tanulásra, mintha otthon lustán üldögélnék és a "taccspadot" nyomogatnám.

De a könyvtárban olyan folyóiratokat is át lehet olvasni, beszkenneltetni vagy lefotózni a fontosabb cikkeket, amelyek kicsit költségesebbek, és nem feltétlenül akarom az egész újságot megvenni. Ilyen például most nekem a "Digitális Fotó" magazinok eddigi számai, mert most ezen a területen kezdtem el magamat formálgatni. Beülök a könyvtárba és böngészem a cikkeket. Ami tetszik azt szkennelem a "pendrájvomra". 



2013. január 16., szerda

Korrekció

Csak egy gyors korrekció:
Most vettem csak észre, hogy véletlenül visszakeveredett az egyik korábbi bejegyzésem a vázlatok közé:
Mivel egyre többen olvassátok ezt a sorozatot, így gyorsan visszaillesztettem, hogy ne maradjon ki egy lépése sem az önfejlesztésnek.
Úgy derült ki, hogy az életmódblogomban a mai "Munkanélküli vagyok" bejegyzésnél utaltam rá, és ellenőrizni akartam, hogy tényleg a 4. rész az odapasszoló. De már visszaállítottam :)

Álomtabló, vágytérkép


A pozitív gondolkodás lassan egy évtizedes “divathulláma” hozta el azt a módszert, amikor képeket gyűjtünk mindenféle dologról, amit meg akarunk élni, amit meg akarunk szerezni, mondatokkal, idézetekkel egészítjük ki, aztán ezeket egyfajta montázsként összepakoljuk, és olyan helyre tesszük, ahol szem előtt van, ahol gyakran rápillanthatunk. Ezt nevezzük álomtablónak, de találkoztam már a vágytérkép megnevezéssel is, például a Nőtudat c. blogban, ahol még az elkészítéséhez is ötletet kapsz.

Néhány ötlet az álomtabló / vágytérkép használatra
  • Egyszerű kartonlapra ragasztva a képeket az ágyad köré akaszthatod a falra (persze kreatív keretet is készíthetsz neki, mert megérdemli, nem ám csak úgy rajzszöggel felszúrni), hogy minden reggel ébredéskor, és este lefekvéskor a szemed előtt legyen. Ez akkora lehet, amekkora képet elbír a hálószobád erre kijelölt fala.
  • Kisebb méretű képmontázst szintén képkeretbe foglalva elhelyezheted az éjjeli szekrénykéden, az íróasztalodon, olyan helyen, ahol napközben több időt is eltöltesz.
  • Ha túlteng benned a kreativitás (mint bennem) készíthetsz lefűzhető könyv formátumú  álomtablót is. Akkor az már álomnapló lesz, amit folyamatosan bővíthetsz, formálgathatsz, közben pedig álmodozhatsz. Ezt is előveheted naponta többször is, úgyhogy jó olyan helyre tenni, ahol eszedbe jut az elővétele (nekem az ágyam melletti szekrénykén van, esténként szoktam lapozgatni, reggel pedig csak a rápillantok, és elmosolyodom, mert tudom, milyen érték van benne :)
  • Digitálisan is megszerkesztheted, és montázsként beállíthatod háttérképnek a számítógépeden, de egyenként a képernyő pihentetőn is bekúszhatnak álmaid fotói (ebédidőben, vagy egy hosszabb telefonálás közben jó a tudatalattinak látni ezeket). 
  • Hűtőmágnest is könnyen lehet készíteni, ha lapmágnes darabkákat ragasztasz a képek hátoldalára. Ha a konyhában töltesz sok időt, mert szeretsz főzni, akkor ez ideális hely arra, hogy gyakran rápillants, közben pedig tedd a dolgodat.
  • De ugyanez a mágneses technika alkalmazható radiátorlapra biggyesztve: ágy mellé, nappaliban, íróasztalnál, kreatív zeg-zúgban, ahol éppen szem előtt van a radiátor, és tetszik neked ez a hely. 
  • Ha autóban ülsz sokat, akkor akár kártyányira lekicsinyített montázsodat gyurmaragaccsal (Blue Tech) a műszerfalra biggyesztheted, vagy készíthetsz kártyákat is egyenként a képekről, és az egész paklit előveheted egy-egy piros lámpánál, vagy várakozásoknál, és átforgathatod azt a néhányat, amire épp a várakozás ideje engedi. 
  • Ugyanezt a kártyás módszert használhatod, ha tömegközlekedsz. Autóbuszon, vonaton, HÉV-en nyugodtan előveheted és nézegetheted őket utazás közben is. Ha hosszabb az utad, és egyedül vagy, akár gondolatban el is játszhatod a képekhez kapcsolódó részletes  szituációkat. Pillanatok alatt eltelik az idő, és rossz lesz majd leszállni, mert "álmodnál" még tovább.

 

2013. január 11., péntek

Te gyilkolod a jelenidődet?

Mennyire érzed fontosnak a jelenedet?
Tudod, hogy a jelen a legfontosabb. Amit a jelenben érzel, tapasztalsz, gondolsz, mondasz, az kivetül a jövőre is, de itt és most kell megélned! Ezért igyekszem mindig arra törekedni, hogy a lehető legjobban érezzem magamat, amikor a hétköznapjaim jelenét élem.
De vannak olyan tulajdonságaink, amelyek a jelent elsorvasztják, úgyhogy ezektől érdemes mielőbb megszabadulni. Ilyen például a halogatás, ami nem más mint egy eredményességgyilkosság.
El sem tudod képzelni, hogy mekkora árat kell fizetni annak az embernek, aki megengedi magának a halogatás luxusát, mert az élet minden területére kiterjed az "öldöklése". Sajnos mindannyiunkban van valami hajlam arra, hogy akár a végtelenségig tologassunk dolgokat, és így szépen eltoljuk az élet élését is. Ilyenkor értelmetlen napokat, eredménytelen időszakokat görgetünk magunk előtt.
A halogató embernek mindig ott van a holnap, úgyhogy a jelen nem igazán számít neki, így egy légüres teret alakít ki a jelenében. Pedig a jelenen van a hangsúly. Az igazi élet ebben az idősíkban zajlik.
A beteljesült élet azt jelenti, hogy minden nap történik veled valami kedvedre való, azaz minden nap véghez viszel valamit a céljaid elérésében, a halogatás azonban gátolja a beteljesülés.
Természetesen a halogató embernek is lehetnek céljai, de csak tervez és csak sokára, vagy egyáltalán nem  fog hozz a céljai megvalósításához, a céljaival saját magát is becsapja, lassan halad, és elfogy a lendülete, elfogy a motivációja, és egyszer csak elfogynak a céljai,  tervei is.
De ilyen jelenidőgyilkos az unalom is. Ismersz unalmas, vagy unatkozó embert? Lehet, hogy Te is az vagy? 
Az unatkozással teli életmódot szintén az jellemzi, hogy nem használja ki az így élő ember a jelenidőt. Az unalom a halogató ember időbeosztásának egyik változata.
Aztán itt van a bűntudat érzése, ami a múltat célozza meg, és az aggódás, ami pedig a jövőt. Mindkettő érzés gondoskodik arról, hogy a jelenben semmi jelentős dolgot ne valósítsunk meg. Hallottad már azt valaki szájából, hogy "Annyira ideges és nyugtalan vagyok ... emiatt, hogy már semmire sem tudok koncentrálni rendesen!" Ez az aggódó emberekre nagyon jellemző, így az aggódó gondolkods megbénítja a jelenüket.
Megéri?
Nem lenne egyszerűbb megváltoztatni a gondolkodásunkat, és vidáman élni a jelent, tenni a hétköznapi teendőinket, napról napra, óráról órára, és élvezni, hogy haladunk a céljaink felé. Közben ezerszeres energiabombát kapunk nap mint nap önmagunktól is és a környezetünktől is, hogy haladunk a céljaink felé, ha tényleg örömmel tesszük a napi dolgainkat.

A jelenben való élés örömét Én már megtanultam és most tanítom a Páromnak is, aki egyre jobban élvezi. Gyakran elhangzottak az elmúlt három hónapban a következő mondatok nálunk:
  • Élj csak a mostnak egy kicsit! Örülj annak, ami MOST körül vesz!
  • Hagyd már azt, hogy mi van akkor, ha...! Aggódás helyett inkább élvezd azt, ami MOST van. Most  itthon vagy, Velem, pihenj és csodáld a karácsonyi fényeket a lakásban, hallgass bele azokba a karácsonyi dalokba, amiket most Én hallgatok, mond el róluk a véleményedet, csináltam forralt bort, igyunk egy csészével együtt és érezzük jól magunkat MOST!
  • Legyél már egy kicsit önző és MOST csak magadra figyelj! Arra, hogy jól érezd MOST magadat! És azt csináld, ami jó MOST neked!
Tanulni kell azt is, hogy hogyan figyeljünk a jelenre, és ha már megtanultuk és tényleg sikerül élvezni a pillanatokat, akkor tanítsuk meg azoknak is, akik körülöttünk élnek, mert együtt így sokkal jobbak lesznek a hétköznapok.

Érdemes megtanulni! És "Kezdjetek el élni!"

2013. január 9., szerda

Középtávú célok - tervezés


Válaszd ki a céljaid közül azokat, amelyeket egy éven belül meg akarsz valósítani és készíts tervet hozzájuk. Kezelheted őket összességében, de külön-külön is. A tervek áthidalják az életcélok és a napi teendők közötti űrt.
 
Javaslom, hogy válaszold meg az alábbi kérdéseket, persze a legjobb, ha írásban teszed ezt:
  1. Milyen célt akarsz egy éven belül megvalósítani?
  2. Miért szeretnéd elérni ezt a célt?
  3. Ha sikerül elérned, milyen változást fog előidézni az életedben?
  4. Mennyire fontos számodra ennek a célnak az elérése a többi cél közül (1-10-es skálán)?
  5. Mennyiben segít hozzá életcéljaid eléréséhez ennek a célnak az elérése?
  6. Mekkora árat fizetnél érte, mekkora áldozatot vállalnál, hogy elérd ezt a célt?
  7. Mérd fel, mekkorák az esélyeid?
  8. Mi történik, ha valami közbejön és nem sikerül elérned? 
  9. Milyen kockázati tényezőkre számíthatsz a megvalósítás közben? Le tudod e küzdeni az adódó akadályokat?
  10. Milyen részcélokat állítasz fel ahhoz, hogy elérd velük a fő célt?
  11. Jelölj meg határidőket a részcélokhoz!
  12. Mit teszel azért, hogy már most elindulj a megvalósulás felé?
Ha ezeket megválaszoltad, akkor már el is jutottál a napi teendőkhöz.

Saját példám a kérdések megválaszolására
  1. Hobbifotósként képeket készíteni emberekről, életekről, kultúrákról, öltözködési szokásokról, utcai divatról, természeti és épített környezetről.
  2. Azért, mert a fotózásban kamaszkorom óta örömömet lelem. Kikapcsolódom tőle, sikerélményem van benne, és a fotók készítésével sokat utazhatok, ismerkedhetek, kapcsolatokat alakíthatok.
  3. Olyan kapcsolatokat alakítok ki, ami a jövőm szempontjából fontos számomra. Ezek a kapcsolatok adják majd az egyik alapját a kialakított ismeretségi körömnek.
  4. A maximumon van, úgyhogy 10-es.
  5. Sikeres hobbifotósként való tevékenykedésemhez nélkülözhetetlen az életmód bloggerkedéshez, a "divatgurus önsztájlisztoláshoz".
  6. Képeznem kell magamat a fotózási és a képszerkesztői technikákban, erre időt kell szánnom. Szükségem van egy modern fényképezőgépre, annak használatát maximálisan el kell sajátítanom. Amit már kiválasztottam (és ebben Ádám fiam is segített) az egy Samsunk Galaxy kamera. Nagyon tudnám szeretni! Fel is került a képe a célfüzetembe. Ennek ára 120 ezer Ft részletfizetéssel.
  7. Az esélyeim ennek a célnak a teljesítésére nagyon kedvezőek, mert óriási akarat van bennem és nagyon motivált vagyok. A technika akár most is a rendelkezésemre áll, már kezdhetném is a tanulást.
  8. Esetleg időben tolódhat a cél elérése, de az biztos, hogy megvalósul.
  9. Az akadályozó tényező csak egy komoly megbetegedés lehet, vagy olyan hirtelen lelki trauma, ami miatt ideiglenesen át kellene alakítanom az életemet (pl.: családban lévő halálozás). De ez is csak ideiglenesen csúsztatja a cél elérését.
  10. - 11. Részcélok és határidők:
  • eszközbeszerzés, kezelésének az elsajátítása - határidő: 2013. február
  • kapcsolatfelvétel fotós bloggerekkel, technikatanulás miatt - határidő: 2013. februártól-májusig
  • fotós weboldalak böngészése, könyvtári szakkönyv kikölcsönzése - határidő: 2013. februártól - májusig
  • fotós hobbiterv készítése - határidő: 2013. február
  • a terv hobbiszintű megvalósítása, közben élvezni a fotózás, az utazás és a kapcsolatalakítás örömét - határidő: 2013. márciustól folyamatos
  • blogon beszámolás a folyamatról - határidő: 2013. februártól folyamatos
12. Már most elkezdem a fotós hobbitervem vázlatának összeállítását, hogy februárra részletesen kidolgozottá váljon, és keresek egy jó fotósblogot még a mai napon.

2013. január 8., kedd

Who I am? - 6.

"Ma már tudom, az álom mindig szebb, mint a valóság. És az elképzelt boldogság mindig teljesebb, mint a keserves nyikorgással létrehozott "realitás", mert abba mindig belejön valami zavaró."
 Müller Péter
Folytatom a "Ki vagyok Én?" önismereti kérdések megválaszolását.

Önismereti kérdések és válaszok

6. kérdés
Milyen szeretnék lenni? Milyen életvitelt szeretnél élni?

Képzeld el magadat és fogalmazd meg a fejedben, hogy milyen az az ideális kép, amilyennek látni szeretnéd magadat? Milyen az az ideális életvitel, amiben el tudod képzelni magadat, amit ha a saját életedről filmet készítenél így rendeznél meg?
Aztán próbáld ezeket a gondolatokat leírni. Nem fontos a szép fogalmazásra törekedni, mert csak a magad számára írod le. Írhatod csak rövid tőmondatokban, de kibonthatod egész esszé formájában is, ahogyan neked tetszik és ahogy örömet okoz.
Élvezd ennek a pontnak minden pillanatát, mert magadról írsz olyanokat, amik boldogsággal kell, hogy eltöltsenek. Ezekkel az érzésekkel formálod majd magadat olyanná, amilyenné leírod.

Itt megmutatok magamról egy rövid elképzelést és egy bővebben kifejtettet is mintának.

Amilyennek magamat szeretném látni (rövid, felsorolással)
  • magabiztos, céltudatos, határozott, tenni akaró, magamat szerető és tisztelő NŐ
  • nyugodt, kiegyensúlyozott, pozitívan gondolkodó
  • kedves, barátságos, segítőkész, megbízható, másoknak feltöltést adó
  • sokoldalú, innovatív, aktív, merész, új dolgokat kipróbáló, kreatív, energikus
  • egyedi, saját stílusú,  vonzó, csinos, egészséges NŐ
Amilyen életvitelt szeretnék élni (bővebben kifejtve)
Ketté osztva élem az életemet. Az egyik létemben a saját magam útját járom. Önállóan végzem azt a munkát, ami maximálisan kielégít és pénz nélkül is csinálnám. Ez pedig mások segítése, amit a coacholásban találok meg. Ebben a munkában a klienseim a felső középosztályhoz tartoznak, főként művészek, alkotó emberek (divat, film, fotó stb.) akikkel szinte baráti kapcsolatokat alakítok, akikkel a közös érdeklődési körünk közel hoz egymáshoz, a munkakapcsolat átalakul ismerősi-baráti kapcsolattá, sok közös programmal, közös utazásokkal.
A hobbiként kialakított egyedi stílusom, a laza életfelfogásom, a kreatívoskodásaim, a más kultúrák, emberek fotózásai egy új utat nyitnak előttem, amiben maximálisan kiteljesedek. Élvezem az életemnek ezt a pörgős, aktív részét.
A másik létemben a nyugalom játssza a központi szerepet. A vidék, a család, a Párom, a gyerekeim, a szüleim. Amikor hazajövök, hazajövünk, itt feltöltődünk, együtt vagyunk, közös élmények, beszélgetések, csendes falusi programok, visszahúzódás az alkotói tevékenységekhez - csend, nyugalom, friss levegő, OTTHON :)
Ezt a két életvitelt kombinálom aszerint, ahogyan éppen szükségem van rá.


2013. január 7., hétfő

Határidők, célszakaszok

A határidő kitűzése egy lépéssel közelebb visz a céljaid eléréséhez, mert növeli a motivációdat és az elkötelezettségedet. Ha nagy célokat tűztél ki magad elé, érdemes részcélokra bontani, és ezekhez a kisebb célokhoz is határidőket írni, mert ezek elérése sikerélményt és újabb lendületet ad, közelebb visz a nagy célodhoz. 

Célszakaszok
  • Életcélok: amit az életed során el szeretnél érni. Ezek általában hosszútávú, egy évnél hosszabb időt vesznek igénybe az elérésük. Nagy vonalakban szabnak irányt az életedben.
  • Középtávú célok: amit 1-2 éven belül el akarsz érni, és ezek részletesebb kidolgozást igényelnek.
  • Rövid távú célok, napi tennivalók: ide tartoznak azok a törekvések, amelyekért minden egyes nap tenned kell. Ezek egészen pontosan körülírt feladatokat kell, hogy tartalmazzanak.
Ezek egymásra hatással vannak, mert a napi célok elérése hozzá segít a középtávú célok eléréséhez, az pedig az életcélok felé terelnek.
Sokan  úgy érezik, hogy minden nap egyforma, azzal a nyomasztó tudattal élnek együtt, hogy ugyanúgy forog életük kereke és nem haladnak semmit sem előre. Elkeseredetté válnak, ami visszaforgatja magát, és még több elkeseredésre való dolgot hoz az életükbe.
Ezt ne engedd!!!
Ha vannak terveid, és tudod, hogy az egyik nap után jön egy következő, ami közelebb visz a céljaidhoz, más gondolati szinten éled majd a hétköznapjaidat. Örömmel, és bizakodva tekintesz majd a jövő felé, amivel vonzani fogod a lehetőségeket. Csak élni kell velük :)

Egyik saját példám mintának
1. Életcélom, hogy anyagilag független legyek, sikeres coach-blogger-fotós és nagy utazó.
2. Ehhez kapcsolódó középtávú céljaim (1-2 éven belül)
  • Coach-képzésen részt venni, szakkönyveket olvasni.
  •  "Fotósuli" - online tanulás vagy könyvtári könyvekből önképzés.
  •  Angol nyelvtanulás Taxus-Learninges módszerrel.
  •  Önképzés a modern számítógépes programok világában: blogfelület, közösségi portálok (amiket még nem ismerek), fotószerkesztő, "okostelefon" kezelés.
3. A célokhoz kapcsolódó tennivalók
  • Coach képzés: megkeresni a megfelelő képzőcéget, előteremteni a képzés költségét, jelentkezni és 4-5 hónap alatt elvégezni az alapképzést. Ezt a célt már tavaly kitűztem, de a képzési költség előteremtési folyamat miatt módosítani kellett és az egész csúszik egy fél évet. Plusz munkát vállaltam az ősszel, amiért a fizetséget ez év márciusában fogom megkapni, és akkor meg lesz a tervezett összeg (képzési költség 300.000 Ft + utazások Budapestre a konzultációkra 8-10 alkalommal, kaja stb. = 500.000 Ft). Tanúsítvány megszerzése: határidő 2013. szeptember
  • 2 havonta egy coach tartalmú könyvet elolvasni, kijegyzetelni.
  • Coach weboldalakat látogatni, coach blogokat követni, rendszeresen kommentálni, kapcsolatot alakítani coach közösségekkel.
  • "Fotósuli": online keresés, fotósblogok követése, könyvtárból könyvkölcsönzés, fotósfeladatok teljesítése naponta (a blogomon beszámolni róla). Határidő: 2013. június (ez csak hobbicél, fontos, hogy jó minőségű fotókat készítsek és ehhez ismernem kell az alaptechnikákat).
  • Angol nyelvtanulás: már beszereztem a Taxus-Learning angol nyelvű lemezgyűjteményt. A naponta javasolt negyed óra helyett minimum egy órát hallgatom (hozzászoktatom magam, hogy MP3-an is tudjam hallgatni fülessel). Fontos az utazások miatt a beszélt angol, és a bloggerkedés miatt az írott. Egy hónap intenzív CD hallgatás után az írást is rendszeresen gyakorlom, naponta 5, majd 10 mondatot leírok angol nyelven. A számomra megfelelő szint elérésének határideje: 2013. november (tanultam már az angolt, 9 igeidőt ismerek, de még soha nem használtam).
  • Önképzés, az online programokban jártasság megszerzése fontos, mert az önmarketinghez, a sikeres vállalkozáshoz, a blogoláshoz nélkülözhetetlen. Olyan segítők megtalálása, akik segítenek az általam fontosnak tartott rendszerek gyakorlati használatának megmutatásában. Ez egy folyamatos tevékenység lesz, mikor mi válik aktuálissá. Saját weboldal kialakítása (profi webszerkesztő közreműködésével), határidő: 2013. december
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...