2012. november 13., kedd

Who I am - 4.

"Az ember a lét okainak kutatása közben egyre magasabb öntudati formákig vagy létrétegekig dolgozza át magát."
 Sigmund Freund

Most egy szerethető rész következik, amikor vissza kell emlékezni egészen a gyerekkorig és megpróbálni kideríteni, hogy mi volt a legjobb, amit szerettem. Az elején elég nehéz ezekre így visszagondolni, de egy kis koncentráció után annyira megindulnak az emlékek, hogy csak jöttek és jöttek elő a "szeretem dolgok". 
Először felsoroltam 1-2 szavas pontokban, amiben jól éreztem magamat, aztán pedig mindegyiket kifejtettem egy kicsit jobban. Jó, ha minél több mindent leírsz, és minél több emlékkel kötöd össze, mert ezzel megerősíted magadban az emlékeid által azt, hogy az adott dologban tényleg jó voltál. Írd le a sikereket is, amiket adott neked az a kiemelkedő tulajdonság. 
Ezzel már egy kicsit az önismereten túl az önértékelésed is magasabb szintre jut, hiszen előkutatod azokat az  emlékeidet, amelyeket úgy szereztél, hogy büszke lehetsz miattuk magadra, és a valódi emlékeid segítségével építed fel magadat magad előtt. Na ez egy nagyon jó önfejlesztő technika. Más nem tudja helyetted megcsinálni! És erre mondják azt, hogy neked kell végigjárni az utat.
Ez a feladat is igénybe fog venni valamennyi időt, mondjuk 1-2 órát biztosan. Úgyhogy vonulj el hozzá egy csendes helyre, ahol nem zavar meg senki a visszaemlékezésben és az emlékek papírra vetésében. Ja, és mindenképpen írd le minden gondolatodat! Ez nagyon fontos!!!

Önismereti kérdések és válaszok

4. kérdés
Mi az a képességem, ami kiemelkedő és az átlagostól eltér? Gondolj vissza a kisiskoláskorodra, mi az, amiben a legjobb voltál? 
Mi akartam lenni kiskoromban?

Kiemelkedő képességeim, amiben jó voltam

1. Rajzkészség - Általános iskolás koromban mindig én rajzoltam az osztály őrsi- és a rajznaplóiba, a kisdobos és úttörőkorszak eseményeiről. Gimis koromban pedig felfigyelt a "tehetségemre" egy óraadó grafikusművész, aki szerette volna, ha az órákon kívül is fejleszthetett volna, így kérte, hogy járjak a városi alkotóházba. De ezek az alkotóházas programokon felnőttek vettek részt, munkaidő után és hétvégén volt nyitva, a szüleim pedig nem engedték, hogy ezekben az időpontokban egy "falusi kislány" (15-18 évesen) a városban tartózkodjon. Pedig nagyon vonzott ez a terület, de nem tudtam a szüleimet meggyőzni.
Aztán csak úgy a magam szórakoztatására hobbiként rajzolgattam. Leginkább ruhákat tervezgettem saját magamnak.
Felnőttként óvónőként használtam a jó rajzkészségemet meseillusztrációknál, bábtervezéseknél, a gyerekek vizuális nevelésénél.

2. Mozgás-sport - gyerek és serdülőkoromban is nagyon aktív voltam, nagyon sok sportversenyen részt vettem az iskoláimat képviselve. A rövidtávfutásban voltam a legjobb, mert nagyon hamar fel tudtam gyorsulni. A lövészetet is szerettem, gyakran vitt magával a helyi lövészklub az Összetett Honvédelmi Versenyekre, ahol futni, lőni és gránátot kellett hajítani. Futás közben megállni és jól eltalálni a célt, lelőni a bukókat és futni tovább, aztán megint lőni, megint futni... így visszagondolva nem lehetett egyszerű, de szerettem menni, mert végre mehettem valahová. Szóval jó voltam a pontos célzásban és az összpontosításban. 
Aztán gimis koromban még röplabdáztam is, de csak 15-16 évesen, mert utána már egy magasabb szintű edzésre kellett volna járni, amire megint csak nem engedtek a szüleim, mert délután 5 óra után kezdődött az edzés a városban.

3. Könnyen barátkozás, közösségi ember - mindig szerettem barátkozni, gyerekként sok-sok barátom volt, a közösségi feladatokat pedig mindig rám bízták az osztályban. Őrsvezető és rajvezetőként sok-sok iskolai úttörős programot szerveztem, táborozásokon részt vettem. Bár ez utóbbit a szüleim nehezen engedték, de emlékszem, hogy a tanár néni és az igazgató bácsi mindig elkérezkedtettek. Gimiben is könnyen a központba kerültem, a napi szintű autóbuszos bejárással pedig a munkába járó felnőttekkel is mindig jóban voltam.

4. Jó programszervező - ez így alapból meg volt bennem. Már kisdobos koromban (erre emlékszem leginkább) észrevehette ezt a tanítónéni, mert a felső tagozatosokkal mindig engem küldtek az osztályból, hogy együtt szervezzük a sok-sok programot.
Aztán ez úgy megmaradt és mindenhol vállaltam magamtól a szervezési feladatokat. Ez mai napig is meg van. Egyrészt a munkámban, másrészt a hobbimban és a családomban is. Szervezkedő vagyok!!!

5. Kreativitás - Egyszerűen ilyen a gondolkodásom. Mindenben találok valamilyen újítandó dolgot. Ha tetszik valami, azt rögtön továbbgondolom és átformálva csinálom meg. És ez minden életterületemre igaz. Nagyon nehezen állok be azokba a sorokba, amin nem tudok változtatni.
És nagyon jó bennem az, hogy lelkesen meg is csinálok mindent, amit kitalálok.

6. Fotózás - Tizenéves koromban kaptam meg az első Smena fényképezőgépemet (még általános iskolás voltam), amit rögtön megszerettem. Azóta folyamatos a fotózási mániám, minden közösségben, ahová keveredtem Én voltam a fotósemberke. Ez a mai napig megmaradt igazi nagy hobbinak, de nem fejlesztettem soha magamat ezen a területen, csak automatára állítom a gépet és fotózok a magam örömére.

7. Ruhatervezés saját magam számára - a gimi idején 2 évig tanultam szabás-varrást egy speciális képzésben. Na ezt már 17-18 évesen engedték a szüleim, de csak azért, mert délután az 5-ös busszal még haza tudtam menni. Imádtam variálni az anyagokat, amikor már az alapdolgokat megtanultam. Otthon összeszedtem az összes lepedőanyagot, a nagymamám régi cuccait, és csak varrtam, meg varrtam az Ilon mama régi, lábbal hajtható SINGER varrógépével. HÚÚÚ. Ezt nagyon szerettem. Tervezni csak úgy egyszerűen, és megcsinálni, aztán felvenni és örülni, ha megdicsérik. 
Aztán kaptam az érettségi után egy elektromos NEUMANN varrógépet, anyukámék hitelt vettek fel és abból vették meg nekem. Azóta is ezt használom. Kb. 26 éves koromig nagyon sokat varrtam magamnak, a gyerekeimnek és a férjemnek is. 
De nem csak varrtam, hanem kötöttem is sok-sok egyedi holmit. Volt egy pulcsim, amire az utcán figyelt fel egy nő, és 5 X annyi pénzt kínált érte, mint amennyibe a fonal került. Ez akkor egy nagyon jó biznisz volt. Szóval ez egy nagyon szeretem terület!

Mi is akartam lenni kiskoromban?
Nem nagyon emlékszem vissza, de a giminek egy időszakában divattervező.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...