2012. november 27., kedd

Kellet ez Nekem?

"Szeresd az igazságot, de bocsáss meg a tévedésnek.”  
Voltaire

4 évvel ezelőtt megvalósult az, amire már évekkel ezelőtt vágytam, középvezetői beosztásba kerültem egy 26 települést magába foglaló vidékfejlesztési szervezetnél. Önkormányzatok, vállalkozók, civilszervezetek és egyházak vidékfejlesztési pályázatait kezelte az a munkaszervezet, aminek a vezetője lettem. Akkor még nem tudtam, és nem is érdekelt a gondolatok olyan ereje, amivel befolyásolni lehet a körülöttünk lévő történéseket, pedig már azzal is azt vonzottam be, hogy vezetői posztra vágytam. 

Aztán két évvel ezelőtt, amikor a politika és az érdekek beleszóltak a vidék életébe is, szembesülnöm kellett azzal, hogy hiába látom el pontosan, a törvényeket betartva a feladatomat, mégis ki tudják csinálni az embert a NAGYON NAGY emberek, ha valaki mást akarnak a helyén látni. Mondjuk olyat, aki úgy táncol, ahogyan Ők fütyülnek. Sajnos ez ellenkezett az elveimmel, nem tudtam úgy táncolni, és nem is akartam. Ennek pedig meg is ittam a levét. 
Megtalálták rajtam a fogást, és el is távolítottak az állásomból, méghozzá nagyon csúnya lejáratással. A térségben nagyon sokan ismernek, és az a lejáratás, ami akkor ellenem irányult nagyon megviselt. Mindez 2010. szeptemberében kezdődött. 

Az elején nem igazán tudtam, hogyan reagáljak a történésekre. Voltak jóakaróim, akik mindenféle tanáccsal láttak el, de éreztem, hogy egyik sem az igazi. Néhány hónap zavart állapot után, munkanélküliként kezdtem el foglalkozni komolyabban az önfejlesztéssel, a gondolatok erejének valódi hatásával és a vonzás törvényének használhatóságával. 
Igazán jó kapaszkodó volt akkor, és most azt mondom, hogy HÁLÁS vagyok azoknak a NAGYON NAGY embereknek, akik akkor azt tették velem, amit tettek, mert így jutottam el erre az útra. 

Akkor ügyvédet fogadtam, és becsületsértésért, rágalmazásért több ember ellen is pert indítottam, mert ezt tartottam jónak, a kirúgásom miatt pedig munkaügyi perbe kezdtem. 2 év munkaügyi pereskedés után a Legfelsőbb Bíróság ítéletet mondott tegnap. 
Megnyertem a pert.

Valahol elégtételt kaptam, hogy jogtalanul bocsájtottak el, és most a "fagyi visszanyal", mert a kártérítésem és a Bíróság által megítélt összeg 15 napon belüli részemre történő kifizetése miatt az egész szervezet lehúzhatja a redőnyt (több millió forint).
Talán ennek is így kellett lennie! Talán ezt is vonzottam, mert nagyon vágytam arra, hogy az igazságosság és a becsületes munkavégzésem, az, hogy nem hajlottam az éppen akkor diktáló oldalra, és nem adtam fel az értékrendemet, valamikor majd lényeges lesz. És most lett az!
Az egész térség most erről beszél, az akkor mellettem állók, most verik a mellüket, hogy na tessék, Ők már akkor megmondták, hogy így lesz! A másik oldal pedig... sajnálom Őket, de megérdemelték.

Településfejlesztőként emelt fővel végeztem a munkámat és a per 2 éves ideje alatt kezdtem visszaszerezni a lejáratás utáni tekintélyemet. Sikeres pályázatokat készítettem, és sikeres programokat szerveztem. Bár a nevem sokáig nem jól hangzott a térségben, de lassan visszanyertem az elismertségemet. És most itt van ez a megnyert per is!!!

Mindez azért történik így, mert azt akarom, hogy csak jó dolgok történjenek velem és körülöttem. És azok is történnek!

2012. november 25., vasárnap

Tényleg működik?

Csak egy egyszerű példa arra, hogy hogyan működik a hétköznapjaimban a vonzás törvénye. 
Minden reggel, még az ágyban átgondolom a napomat. Mit csinálok, kivel kell találkoznom, milyen ügyeket és hogyan kell elintéznem, mi lesz a jó Nekem ebben a napban stb. úgy, ahogy azt a Reggel - a nap kezdetének ápolásában leírtam. 
Ha olvasod a Rural:Women életviteli blogomat, akkor tudod, hogy jelenleg a fürdőszoba felújításunk történik, aminek már a végéhez közeledünk. A burkoló srác, a kád berakása előtt már jelezte, hogy lehet, hogy nem lesz elég a sötét színű fali csempe, és ha a csőszerelő beállítja a kádat, és mire újra jön folytatni a burkolást vegyünk még egy dobozzal. Ez kedden történt, a csőszerelő szerdán jött, a burkoló pedig csütörtökön folytatta a munkát. Tehát a csempe beszerzésére a szerdai nap állt a rendelkezésünkre, vagyis az Én rendelkezésemre, mert Én voltam és vagyok az anyagbeszerző ebben a felújításos projektben.
Három héttel ezelőtt vettem meg a csempéket a nyíregyházi Praktiker áruházban, mindkét színből az utolsókat hoztam el (11 doboz világos és 11 doboz sötét szín). Akkor azt mondta az eladó srác, hogy mivel Lengyelországból szerzik be ezt a fajta csempét, valószínű, hogy 30 napot várni kell a megrendelés teljesítésére. De úgy gondoltam, hogy elég lesz az akkor megvett mennyiség, mivel a burkoló akkor így számolta ki a négyzetmétereket. Rosszul gondoltam.
A lényeg az, hogy szerda reggel tudtam, hogy délután el kell mennem csempét beszerezni. 
Szeretek előrelátó lenni, és feleslegesen nem utazgatni, ezért gondoltam, hogy ebédidőben felhívom a Nyíregyházi Praktiker áruházat. A telefon másik végén 10 perces csengődallam, és a telefonautomata percenként elhangzott mondata után: "A várakozási idő több, mint 2 perc", és a Párom türelmetlenségére letettem és újra hívtam egy másik melléket. Megint 8 percet vártam, de kivártam, mert potyára nem akartam autózni 50 km-et úgy, hogy majd ott tudom meg, hogy még sincs az a csempe. 
Végre egy emberi hang! A telefonkezelő tájékoztatott, hogy a Nyíregyházi üzletben nincs egy darab sem ebből a csempéből, viszont úgy látja, hogy a debreceni üzletükben még van egy dobozzal, de csak a sötét színből. Kis türelmemet kérte, hogy telefonon leegyeztesse a debreceni üzlettel, hogy valóban meg van e az az egy doboz. És meg volt. Aztán jött a kérdés, hogy tegyék e el? HÁT PERSZE!!! Egy órán belül ott leszek érte! Milyen névre, telefonszám stb. És már indultam is Debrecenbe, az utolsó doboz csempéért, ami csak rám várt. (A legközelebbi Praktiker áruházak egyébként Debrecen után Miskolc, Békéscsaba és Szolnok. Na ide már nem mentem volna el.)

A Párom, aki nagyon szkeptikus ezen a téren, és mindig azt szajkózza, hogy hagyjam már ezzel a "marhasággal", most végig hallgatta a Praktikeres kihangosított telefonbeszélgetést. "Na, és ehhez most mit szólsz? - kérdeztem. Egyetlen egy dobozzal van, és azt is eltették, hogy nekünk meglegyen." 
Kissé meglepődött a hallottakon, és csak annyit kérdezett viccesen, hogy "Akkor Te most már boszorkány vagy?" :) Szó sincs erről, csak kezdem megtanulni, hogy hogyan működik egy ugyanolyan törvénye az Univerzumnak, mint például a gravitáció törvénye. Csak ez a gondolat erejével irányítható VONZÁS TÖRVÉNYE. Semmi boszorkányság nincs benne.

A reggeli napi átgondolásnál mindig megfogalmazódik bennem néhány kulcs mondat, amit igazi átéléssel gondolok végig:

"A mai napon minden úgy történik, ahogyan nekem a legjobb! Bárhogyan alakul a napom, minden egyes pillanata és annak történése a javamat szolgálja, és minden helyzet a számomra legmegfelelőbb. Ezért HÁLÁS vagyok és ezt KÖSZÖNÖM!" 

Ebben a napban, a sok-sok apró hétköznapi "jótörténés" mellett ez volt a legmeglepőbb dolog, ami megint csak megerősítette a törvény működését.

Ezeket, vagy hasonló tartalmú mondatokat nem csak reggel, hanem a nap folyamán is gyakran mondogatok. Például ha autóba ülök, és vezetek, akkor mindig, és olyankor elkerül a rendőr, sikerül időben és jól befejeznem az előzéseimet, ideális parkolóhelyet találok, átérek még a sárga lámpán vagy zöldhullámot kapok, ha véletlenül kések, akkor biztos, hogy később kezdődik az eladás is stb., és mindig biztonságban hazaérek. 
De 1-2 percet rászánok erre akkor is, ha tárgyalásra, egyeztető megbeszélésre megyek és tudom, hogy keményfejű az ügyfél. De mostanság, amióta ezt alkalmazom valahogy mindenki megpuhul egy kicsit és jól alakul minden. Semmi stressz, semmi idegeskedés, csak gondolatban kell tudni irányítani a dolgokat.

Nekem ez így működik! És jó, hogy ezt tudom működtetni!

2012. november 19., hétfő

Merjek váltani?


"Dolgozz, hiszen dolgozni kell, de ne engedd, hogy az életed csak munkából álljon! Legyen az életed játék, legyen az az életed középpontja... a munka pedig eszköz ehhez a játékhoz. Dolgozz egy irodában, dolgozz egy gyárban vagy egy boltban, de csakis azért, hogy legyen időd és lehetőséged játszani! Ne engedd, hogy az életed a munka rutinjává alacsonyodjon le - az élet célja egyedül a játék. A játék azt jelenti, hogy valamit önmagáért teszel."
Osho

Érdekesen alakul az ember élete. Sokáig úgy éreztem, hogy nem a megfelelő helyen vagyok. Csak éltem a hétköznapokat, próbáltam megtalálni a jó oldalait a körülöttem lévő történéseknek. Aztán évekig görcsösen kerestem valamit, próbáltam magamra találni, "ÖNMEGVALÓSÍTANI", közben nem figyeltem a hozzám közelállók jelzéseire, az Ő megbántásukra, önző módon csak  magam figyeltem... és még sem történtek úgy a dolgok, ahogyan szerettem volna. 
Egyre több káosz körülöttem, mélypontok sorozata a munkámban, a magánéletemben... De szépen minden megoldódott körülöttem a saját magam fejlesztésével.

Így van ez a munkahelyi dolgaimmal is. Mindig lelkesen kezdtem egy-egy új területen (gyógyszertári asszisztens, óvónő, ifjúsági referens, településfejlesztő, munkaszervezet vezető, faluházvezető, megint településfejlesztő, közben vállalkozó... ), aztán vagy az Én döntésem miatt, vagy a körülmények miatt váltanom kellett.
És mindenkinek javaslom, hogy merjen váltani, ha nem érzi jól magát ott, ahol van. Mert nagyon nem mindegy, hogy milyen légkörben, milyen emberek között, milyen feladatot kell ellátni felelősségteljesen nap, mint nap. 

Én szeretem a kihívást, szeretek újítani, új területeken kipróbálni magamat, mert így tudtam meg magamról nagyon sok mindent. Például egy időben vágytam arra, hogy vezető beosztásban legyek, és meg is kaptam három évet belőle. Most már tudom, hogy pocsék vezető vagyok, mert túl demokratikus a vezetőstílusom. Nem tudok erélyesen követelni, túl empatikus vagyok és mindig megsajnáltam szegény dolgozókat, megengedtem nekik sok mindent és, hát bevallom a fejemre nőttek. Hiába voltak a vezetéstechnikai fejlesztések, rossz érzés volt követelni. 
Ha valami pedig rossz érzés, és hosszútávon is az, akkor azt nem kell csinálni. De ezt csak úgy tudja meg mindenki, ha kipróbálja magát a különböző munkaterületeken.

Tudom, sokan úgy vannak vele, hogy örülnek, ha munkahelye van az embernek. De nem mindegy, hogy milyen az a munkahely. Szerintem ördögi kör az, amikor valaki egy számára nem megfelelő helyen tölti a napja jelentős részét. Frusztrált lesz, rányomja a bélyegét az alaphangulatára, nem tud felszabadultan gondolkodni, hiányzik a folyamatos jóérzés... Mindent összevetve elcsesződnek a hétköznapjai és így az élete is. MEGÉRI? Nekem nem!!!

Az előző munkahelyem (faluházvezető 2011. május - 2012. január, napi 30 km utazás oda-vissza) 8 hónap után mondtam fel, mert túlságosan le voltam korlátozva, és csak a főnököm által megengedett programokat szervezhettem. Itt a Nyírségben nagyon sok a munkanélküli ember és körülöttem mindenki rosszul lett attól, hogy felmondtam. Mert az a gyakori mentalitás, hogy el kell viselni a munkahelyi halmozódó problémákat. Szerintem nem. 
Munkanélküli lettem és lazán vártam, hogy jöjjön egy új lehetőség. Míg mások belezavarodnak még a tudatba is, hogy "Úramisten!Munkanélkülilettem!Jajjmileszmostvelem?!", addig Én horgolgattam, új recepteket próbáltam ki, Oszkár-díjas filmeket töltöttem le és néztem meg, és önfejlesztettem. 3 hónapig kaptam az álláskeresési járadékot, ami egy havi fizetésnek is megfelel, úgyhogy nem paráztam. Tudtam, hogy három hónap elég lesz arra, hogy egy új munka bejöjjön. És áprilistól bejött! Igaz, hogy ez is csak egy 8 hónapos főállás (2012. december 31-ig és itt a faluban, a szomszéd épületben), de már itt van az újabb munka, 2013. január 1-től 28 hónapig projektmenedzser, ami még nem voltam főállásban, de most ezt vonzottam be. És ebben az időszakban ez lesz a legjobb munka a számomra.

Hiszem, mert tapasztalom, hogy a gondolkodásunkkal, a hétköznapok folyamatos jóérzéseivel csoda történik velünk. Ehhez az kell, hogy nyitott szemmel járjunk, használjuk ki a lehetőségeinket, várjuk és merjük vállalni a változást, és valódi csodaként éljük meg a körülöttünk történő legapróbb dolgokat is.

Javaslom olvasásra a RURAL WOMEN blogom munkáról szóló bejegyzéseit:
Szereted a munkádat?  
Új munka, új fejlődési lehetőség
   
Te meg mered lépni?


2012. november 14., szerda

Esti visszapillantás

"Az álom az egyetlen olyan világ, amelyben ugyanúgy el tudunk merülni, mint a valóságban. Amikor álmodunk, nem tudunk róla."
Alok Jha

A nap befejezésének ápolása a legfontosabb gyakorlat a háromból, és egyben a legnehezebb is. De ha rászoktatod magadat szinte igénnyé válik, mivel majdnem önmagában biztosítani tudja a pszichés egyensúlyt, pszichés önkarbantartásunk egyik legfontosabb módszere. Ez a visszapillantás az önmegismerés, az önkontroll és a helyzetek mély megértésének alapgyakorlata.

A gyakorlat lényege
Este, közvetlenül elalvás előtt az ágyban, képszerűen végiggondoljuk az egész eltelt napunkat a reggeli felkeléstől az esti lefekvésig. Olyan képszerű legyen ez a végiggondolás, mintha egy gyorsított filmlepergetés lenne, aminek csak a kockáit látjuk. A lényeg az, hogy próbáljuk magunkat kívülről szemlélni, mintha a film szereplői lennénk. Lássuk magunkat, ahogyan megyünk az utcán, találkozunk valakivel, dolgozunk a munkahelyen, bevásárolunk, sportolunk, elmegyünk a gyerekért stb. 
A gyakorlat alapja az éntől való eltávolítás, és úgy szemléljük magunkat, mint egy idegent, és hagyni kell, hogy annak az idegennek (aki én vagyok) a viselkedése szabadon hasson rám. Minden érzelmet próbáljunk meg kiszűrni a filmpergetés közben.

Egy saját esti visszatekintésem példája szavakban, azaz filmkockákban
  • reggeli napsütés, ébredés, nyújtózkodás, gondolatok a napra vonatkozóan, kapucsínó az ágyban
  • ágyból ki, mosakodás, fogmosás, teakészítés, hajszárítás, smink, öltözködés, cicaetetés, indulás otthonról
  • őszi reggel, séta, napsütés, jóérzés, falevelek, utcán találkozás emberekkel, köszönés, irodába be, munkakezdés
  • telefonos ügyintézés X-el, személyes egyeztetés Y-nal, emailek, alma+joghurt+korpástallér, gyömbértea
  • testületi ülés, napirendi pontok, ki beszél és mit, sok a duma, éhes vagyok, pogácsa, rezgő telefon, hozzászólás, zsibbad a fenekem, Menjünk már! Végre
  • sötétedés, irodában összepakolás, indulás haza, találkozás Z-vel, beszélgetés arról..., hazaérkezés
  • cicasimogatás, puszi a páromnak, milyen volt a nap, menjünk szaunázni?, döntés, indulás
  • autózás, érkezés a wellness-be, vetkőzés, forró termálvíz, szauna, felöntés, illóolajok illata, jó hangulat, merülés, mézes masszázs, termálvíz a szabadban, csillagos ég, gőzölgőmedence, jóérzés, találkozás ismerőssel, mi újság? kivel mi van?
  • zuhanyzás, öltözés, autózás haza, cicaetetés, vacsora, filmletöltés, Taken 2. filmnézés, készülődés az alváshoz.
  
Nekem ez már rutinosan megy, de több nehézséggel is találkoztam a gyakorlat elsajátítása során:
  1. Elkalandoztak a gondolataim, az indulatokkal, érzelmekkel telített események, emlékek eltérítettek a nap történéseinek gyors lepergetéstől, és azon kaptam magamat, hogy egy-egy szituációban benne ragadtam. Ekkor még nem tudtam uralni az érzelmeimet, labilis voltam.
  2.  Felbomlik a nap időrendje, összevissza csapongtak a gondolataim, nem követték egymást az események, gyakran kimaradt több órás időszak is. Ekkor még gyenge volt a koncentrálóképességem.
  3. Belealudtam az esti visszapillantásba, még a délelőttnél jártam és már arra ébredtem, hogy reggel van. Túl részletesen pergetem a napom filmjét. Figyelni kell arra, hogy valóban képszerű legyen, egy kellemesen tartható tempóban következzenek a kockák egymás után és csak a lényeges eseményeknél lehet elidőzz egy kicsit. Ezeknél részletesebben is fel lehet idézni a történteket (ha igény van rá), de fontos, hogy ne engedjük, hogy érzelmileg felkavarjanak a benne történt dolgok. Nem szabad elfelejteni, hogy csak kívülálló idegenek vagyunk! és lépni is kell tovább, mert a film nem áll meg a mi kedvünkért.
Ezzel a gyakorlattal döbbenetes mennyiségű rejtett  információhoz jutunk azzal, hogy eltávolodunk magunktól. Sokkal könnyebben észre lehet venni, hogy mi az, amit lehetett volna másként is csinálni, hogy jobb legyen és legközelebb, a hasonló szituációban már azt a lépést teszed meg. Olyan tapasztalattöbbletet kapsz, ami rövid idő alatt jelentősen növeli az önismeret mellett az embermegismerésedet, a hétköznapi helyzetek reális értékelését, a viselkedésed kontrolláltságát és a változtatási lehetőségeket.




2012. november 13., kedd

Who I am - 4.

"Az ember a lét okainak kutatása közben egyre magasabb öntudati formákig vagy létrétegekig dolgozza át magát."
 Sigmund Freund

Most egy szerethető rész következik, amikor vissza kell emlékezni egészen a gyerekkorig és megpróbálni kideríteni, hogy mi volt a legjobb, amit szerettem. Az elején elég nehéz ezekre így visszagondolni, de egy kis koncentráció után annyira megindulnak az emlékek, hogy csak jöttek és jöttek elő a "szeretem dolgok". 
Először felsoroltam 1-2 szavas pontokban, amiben jól éreztem magamat, aztán pedig mindegyiket kifejtettem egy kicsit jobban. Jó, ha minél több mindent leírsz, és minél több emlékkel kötöd össze, mert ezzel megerősíted magadban az emlékeid által azt, hogy az adott dologban tényleg jó voltál. Írd le a sikereket is, amiket adott neked az a kiemelkedő tulajdonság. 
Ezzel már egy kicsit az önismereten túl az önértékelésed is magasabb szintre jut, hiszen előkutatod azokat az  emlékeidet, amelyeket úgy szereztél, hogy büszke lehetsz miattuk magadra, és a valódi emlékeid segítségével építed fel magadat magad előtt. Na ez egy nagyon jó önfejlesztő technika. Más nem tudja helyetted megcsinálni! És erre mondják azt, hogy neked kell végigjárni az utat.
Ez a feladat is igénybe fog venni valamennyi időt, mondjuk 1-2 órát biztosan. Úgyhogy vonulj el hozzá egy csendes helyre, ahol nem zavar meg senki a visszaemlékezésben és az emlékek papírra vetésében. Ja, és mindenképpen írd le minden gondolatodat! Ez nagyon fontos!!!

Önismereti kérdések és válaszok

4. kérdés
Mi az a képességem, ami kiemelkedő és az átlagostól eltér? Gondolj vissza a kisiskoláskorodra, mi az, amiben a legjobb voltál? 
Mi akartam lenni kiskoromban?

Kiemelkedő képességeim, amiben jó voltam

1. Rajzkészség - Általános iskolás koromban mindig én rajzoltam az osztály őrsi- és a rajznaplóiba, a kisdobos és úttörőkorszak eseményeiről. Gimis koromban pedig felfigyelt a "tehetségemre" egy óraadó grafikusművész, aki szerette volna, ha az órákon kívül is fejleszthetett volna, így kérte, hogy járjak a városi alkotóházba. De ezek az alkotóházas programokon felnőttek vettek részt, munkaidő után és hétvégén volt nyitva, a szüleim pedig nem engedték, hogy ezekben az időpontokban egy "falusi kislány" (15-18 évesen) a városban tartózkodjon. Pedig nagyon vonzott ez a terület, de nem tudtam a szüleimet meggyőzni.
Aztán csak úgy a magam szórakoztatására hobbiként rajzolgattam. Leginkább ruhákat tervezgettem saját magamnak.
Felnőttként óvónőként használtam a jó rajzkészségemet meseillusztrációknál, bábtervezéseknél, a gyerekek vizuális nevelésénél.

2. Mozgás-sport - gyerek és serdülőkoromban is nagyon aktív voltam, nagyon sok sportversenyen részt vettem az iskoláimat képviselve. A rövidtávfutásban voltam a legjobb, mert nagyon hamar fel tudtam gyorsulni. A lövészetet is szerettem, gyakran vitt magával a helyi lövészklub az Összetett Honvédelmi Versenyekre, ahol futni, lőni és gránátot kellett hajítani. Futás közben megállni és jól eltalálni a célt, lelőni a bukókat és futni tovább, aztán megint lőni, megint futni... így visszagondolva nem lehetett egyszerű, de szerettem menni, mert végre mehettem valahová. Szóval jó voltam a pontos célzásban és az összpontosításban. 
Aztán gimis koromban még röplabdáztam is, de csak 15-16 évesen, mert utána már egy magasabb szintű edzésre kellett volna járni, amire megint csak nem engedtek a szüleim, mert délután 5 óra után kezdődött az edzés a városban.

3. Könnyen barátkozás, közösségi ember - mindig szerettem barátkozni, gyerekként sok-sok barátom volt, a közösségi feladatokat pedig mindig rám bízták az osztályban. Őrsvezető és rajvezetőként sok-sok iskolai úttörős programot szerveztem, táborozásokon részt vettem. Bár ez utóbbit a szüleim nehezen engedték, de emlékszem, hogy a tanár néni és az igazgató bácsi mindig elkérezkedtettek. Gimiben is könnyen a központba kerültem, a napi szintű autóbuszos bejárással pedig a munkába járó felnőttekkel is mindig jóban voltam.

4. Jó programszervező - ez így alapból meg volt bennem. Már kisdobos koromban (erre emlékszem leginkább) észrevehette ezt a tanítónéni, mert a felső tagozatosokkal mindig engem küldtek az osztályból, hogy együtt szervezzük a sok-sok programot.
Aztán ez úgy megmaradt és mindenhol vállaltam magamtól a szervezési feladatokat. Ez mai napig is meg van. Egyrészt a munkámban, másrészt a hobbimban és a családomban is. Szervezkedő vagyok!!!

5. Kreativitás - Egyszerűen ilyen a gondolkodásom. Mindenben találok valamilyen újítandó dolgot. Ha tetszik valami, azt rögtön továbbgondolom és átformálva csinálom meg. És ez minden életterületemre igaz. Nagyon nehezen állok be azokba a sorokba, amin nem tudok változtatni.
És nagyon jó bennem az, hogy lelkesen meg is csinálok mindent, amit kitalálok.

6. Fotózás - Tizenéves koromban kaptam meg az első Smena fényképezőgépemet (még általános iskolás voltam), amit rögtön megszerettem. Azóta folyamatos a fotózási mániám, minden közösségben, ahová keveredtem Én voltam a fotósemberke. Ez a mai napig megmaradt igazi nagy hobbinak, de nem fejlesztettem soha magamat ezen a területen, csak automatára állítom a gépet és fotózok a magam örömére.

7. Ruhatervezés saját magam számára - a gimi idején 2 évig tanultam szabás-varrást egy speciális képzésben. Na ezt már 17-18 évesen engedték a szüleim, de csak azért, mert délután az 5-ös busszal még haza tudtam menni. Imádtam variálni az anyagokat, amikor már az alapdolgokat megtanultam. Otthon összeszedtem az összes lepedőanyagot, a nagymamám régi cuccait, és csak varrtam, meg varrtam az Ilon mama régi, lábbal hajtható SINGER varrógépével. HÚÚÚ. Ezt nagyon szerettem. Tervezni csak úgy egyszerűen, és megcsinálni, aztán felvenni és örülni, ha megdicsérik. 
Aztán kaptam az érettségi után egy elektromos NEUMANN varrógépet, anyukámék hitelt vettek fel és abból vették meg nekem. Azóta is ezt használom. Kb. 26 éves koromig nagyon sokat varrtam magamnak, a gyerekeimnek és a férjemnek is. 
De nem csak varrtam, hanem kötöttem is sok-sok egyedi holmit. Volt egy pulcsim, amire az utcán figyelt fel egy nő, és 5 X annyi pénzt kínált érte, mint amennyibe a fonal került. Ez akkor egy nagyon jó biznisz volt. Szóval ez egy nagyon szeretem terület!

Mi is akartam lenni kiskoromban?
Nem nagyon emlékszem vissza, de a giminek egy időszakában divattervező.

2012. november 7., szerda

Who I am? - 3.



"Sosincs olyan helyzet, amelyen ne lehetne változtatni. Az a legnagyobb szabadság, hogy bármikor, bármilyen elhatározásodat megváltoztathatod."

Fejős Éva
A leírt pozitív és negatív tulajdonságokat végig kell zongorázni, hogy kitől vehettem át, esetleg örököltem, mi jut eszembe ezekről a tulajdonságokról. Aztán meg kell válaszolni azt is, hogy melyik vállalt tulajdonságomon tudnék változtatni és melyiken nem.
Feltehetően az emberek többsége a rossz tulajdonságokon szeretne változtatni, mert a jókon miért is kellene?
A valódi változás miatt célszerű minél többre változtatási lehetőséget keresni és jöhet a következő kérdésre leírt válaszok sorozata. Ha végigolvasod láthatod, hogy nem egyszerű feladatra vállalkozik az, aki elkezdi magát fejleszteni, mert következetesen, rendszeresen leírva a történéseket lehet igazán jó eredményt elérni. És ez egy hosszú tudatos folyamat., de megéri.
Önismereti kérdések és válaszok

3. kérdés
Mit lehetne tenni és Te mit lennél hajlandó „beáldozni” a változásért?

Külső tulajdonságok:
  1. Körömrágás // Önuralom fejlesztés, rendszeresen lakkozott körmök.
  2. Izzad a tenyerem, a talpam és a hónaljam, de nagyon // Sol. Antisudorica, alumínium tartalmú készítmény használata előírás szerint (ez nekem nagyon bevált), esetleg lézeres beavatkozás (ehhez kell még egy kis pénz).
  3. Gombás a lábujjam 2 db körme // Mivel már nagyon sok mindent kipróbáltam eredménytelenül marad a lézeres beavatkozás.
  4. Narancsbőrös hátsócomb és fenék // Mozgás (Rubint Réka-20 perc önmagadért, hetente 3X torna és AVON termékek használata (persze sok-sok víz és szauna).
  5. Egyre renyhébb izomzat // Naponta legalább 30 perc mozgás. Mozgásterv készítés, hogy be is tartsam.
  6. Remegő tricepsz // Súlyzózás hetente 3X karra és tricepszre.
  7. Sarokrepedezésre való hajlam // Ápolás, reszelés-polírozás, krémezés (kordában tudom tartani)
  8. Hiányos hátsófogak, csúnya tömések // Egy komplett fogászati kezelés fogpótlás, feérítés (tervezett költsége 300.000 Ft, az egyik pluszmunkámból költök majd erre, májusban kapom meg a pénzt)
  9. Seprűvénák // Időszakosan jelentkeznek, krémezéssel el tudom tüntetni.
  10. Görbülő testtartás // Tudatos figyelés „Húzd ki magad, Öcsém!” rögzítése az agyban. Tükrök, utcai kirakatablakok és bejárati ajtók előtti ellenőrzés.
  11. Nagyon pici szempillák és kevés szemöldökszőrzet // Sminkkel korrigálom a szemöldököt, a tetoválás tőlem idegen, egyenlőre ennyi elég, de a műszempillákat kipróbálnám.
Belső tulajdonságok:
  1. Stresszhelyzetben leblokkolok // Fejleszteni kell az önbecsülésemet és a kommunikációmat: önismeret fejlesztés, szakkönyvek, blogok olvasása.
  2. Mindent egyedül akarok megcsinálni // Tudatosan megtervezni, hogy ma mit fogok másnak odaadni, hogy csinálja meg. Erről feljegyzéseket készítek addig, amíg nem rögzül be ez a szokás.
  3. Nem tudok NEM-et mondani // Erőltetem magamat a tapintatos NEM mondására, a kérések olyan visszautasítására, hogy megoldási lehetőségeket ajánlok inkább: ezt én így csináltam, javaslom neked is; nézz utána ezen a weboldalon, és akkor könnyen meg tudod te is csinálni; keress rá a Google-n, én is onnan töltöttem le stb. Erről is feljegyzéseket készítek egy ideig, hogy lássam a változást.
  4. Túl sok önkéntes munkát vállalok // Csökkentem a vállalt feladataim számát, visszaadom a 10 éves egyesületi elnökségi pozíciót. (Ez egy nagy döntés volt, de megléptem!)
  5. Részleges önbizalomhiány // Önismeretfejlesztés
  6. Falat építettem magam körül // Nyitni! Csatlakozás online klubokhoz, blogolni, aztán majd kialakul valami.
  7. Nem tartom a kapcsolatot a nagycsaládommal // hetente legalább egyszeri látogatás, telefonos beszélgetések: Mi újság, hogy vagytok?
  8. Párkapcsolatomban nem tudok dönteni sok-sok kérdésben // Ingoványos talaj! Még kitalálás alatt van a változtatás. Próbálkozok módszerekkel, kisebb nagyobb sikerek vannak.
  9. Nem alakítok ki barátságokat // Tudatosan barátkozni, keresni azoknak az emberek társaságát, akikkel egy az érdeklődési körünk, talán egy-két emberkével egy hullámhosszra akadunk.
  10. Nem merek változtatni, nem merek kilépni a komfortzónámból // HÚÚÚ! Ezt pedig egyszer meg kell lépnem! Várom a lehetőséget, amire léphetek, de még nem jött el a megfelelő pillanat, de fejben kész vagyok!
  11. Sok lehetőséget elmulasztok // Bevezetem az „Önzős korszakot” magam számára, és félreteszem azt, hogy kit bántok meg azzal, ha nem megyek el a meghívásokra, inkább itthon ülök, mert a páromnak nincs kedve hozzá. Akkor egyedül megyek! (az elején volt egy kis duli-fuli, de el lett fogadva, hogy nekem ez kell).
  12. Naivitás // Csak óvatosan az emberekkel, használom az eddigi élettapasztalataimat, sokszor hallgatok és megfigyelek. Lehet, hogy bölcsülök? J
  13. Nem jó emberismeret // Befejeztem az „ez az ember olyan szimpatikus, biztosan jó is” nézőpontot, mert alapból optimista vagyok minden emberrel, és eddig ez volt. Mindenkit egyformán, kicsit távolságtartóan kezelek és majd az idő megmutatja, hogy ki-milyen (néhány hónap kell hozzá, vagy akár több is). Figyelek a megérzéseimre!
  14. Halogatások sorozata // feladatterv készítés és tuti betartás (ez nálam nagyon bevált). A tervezésről olvashatsz a rural women weboldalon.
  15. Elviselem, hogy rendetlen legyen a szűkebb környezetem // Ez csak döntés kérdése, erőltetni fogom a rendrakást.
  16. Kacathalmozás // Vége az „egyszer jó lesz valamire” korszaknak. Lomtalanítás, elajándékozás, amit 2 éve nem használtunk, azon túladás! Persze marad néhány emlékdoboz a gardrób felső polcain és a padlásra is menekítek néhány régi használati tárgyat, mert lehet, hogy azoknak úgy fognak örülni az unokáink, mint mi, amikor régi vasalókat, mángorlót stb. találtunk rajta.
  17. Nem táplálkozom kellően egészségesen // Sok-sok zöldség, gyümölcs, saláták készítése, új receptek kipróbálása.

2012. november 5., hétfő

Napközben – fél óra, ami csak az enyém



"Tölts minden nap egyedül némi időt."
Dalai Láma


A nap folyamán, ahogyan be lehet illeszteni a napi teendők közé, mindig megajándékozom magamat egy lazító félórával. Nekem ez általában a munkaidő utánra esik. 

Javaslom, iktasd be Te is ezt a jó szokást!

Ez a félóra csak a Tied legyen, és csak azt csináld, amit szeretsz: sétálás, kirakat nézegetés, járókelők figyelése, könyvtárban folyóiratok nézegetése (ha városban élsz), de itt falun az Én félóráim egy részét (és még ettől többet is) a hobbijaim töltik ki (gyöngyfűzés, horgolás, kreatívoskodás), aztán szeretem a cicasimogatást és a velük való társalgást, a valami új tanulást, fotózást, olvasást, filmnézést, ha pedig városba visz az utam, akkor az „álshoppingolást”, amikor csak nézelődök, próbálgatok, de nem veszek semmit.  Mindegy, hogy mi, csak a lényeg az, hogy a kedvünk szerint töltsük el ezt a szabad fél, vagy egy órát. 

Szeretem ezeket a tevékenységeket egyedül csinálni, és élvezni minden pillanatát, mert ebben saját magam pihenése számára biztosítok időt. Ez pedig nekem a legjobb érzés kell, hogy legyen. Sok-sok jóérzésű pillanat jóváteszi az egész napot, hetet, hónapot… és az egész élet jóérzésűvé alakul. 

Tudatosan kell hozzászoktatni magunkat ehhez a napi rituáléhoz, az elején szinte erőltetve. Két évvel ezelőtt Én is munkamániás, agyilag leamortizált, fáradt, ingerlékeny emberke voltam, aki nem tudott pihenőt fújni, és munkaidő után is dolgoztam a hazavitt fizetett vagy önkéntes munkáimon. Mára ennek vége, és figyelek rá, hogy ne legyen több ilyen időszakom. 

Azt ne mond, hogy erre már nincs időd, ez már nem fér bele a napodba, mert aki ezt mondja, az becsapja magát, mert arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen. Ha megvizsgálod a napodat, rájössz, hogy mennyi időt elfecsérelsz feleslegesebb dolgokra is (fecsegések, pletykálkodások).

Próbáld ki, hosszútávon megfizethetetlen, hogy milyen jót tesz.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...